Te szereted a szuperhősöket? Melyik a kedvenced? Vasember, aki páncélruhájában repül az égen? Pókember, aki falakra mászik, és pókfonalat sző? Vagy talán Amerika kapitány, aki a pajzsával hárítja el a golyókat? Esetleg Wonder Woman, aki szupergyors és szupererős egyszerre? Sokan rajonganak a szuperhősökért. Gyűjtik a figuráikat, a matricáikat, a képregényeket róluk. Felragasztják a posztereiket a szobájuk falára. Jelmezbe öltöznek, és ők maguk is szuperhősnek képzelik magukat. Mert olyan jó volna, ha valaki tényleg tudna repülni, falakat törni, láthatatlanná válni vagy villámgyorsan futni! Pedig a szuperhősök csak a képzeletünkben léteznek. Kitalálják őket. Képregényeket írnak, filmeket készítenek róluk. Mégis a fél világ imádja őket.

Így voltak ezzel az emberek régen is. Csak akkor nem szuperhősöket imádtak, hanem isteneket. A görögöknek egész seregnyi volt belőlük, mint egy óriási szuperhőscsapat.

Zeusz volt a főisten, aki villámokat szórt, és bármivé át tudott változni. A hírnökük Hermész, szárnyas saruval a lábán gyorsabban repült a szélnél, és gyönyörűen beszélt. Ezeket az isteneket mindenki ismerte és tisztelte, amerre görög nyelvű emberek éltek. Templomokat építettek, áldozatokat mutattak be nekik. Akármilyen furcsa, egyszer Barnabást és Pált is isteneknek nézték! Lisztra városában lakott egy férfi, aki születése óta nem tudott járni. Soha egyetlen lépést sem tett. Ott ült, és hallgatta Pált, aki Jézusról beszélt. Pál ránézett, és látta rajta, van elég hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. Hangosan, hogy mindenki hallja, így szólt:

– Állj a lábadra egyenesen!

A férfi felugrott és elindult. A tömeg megdöbbent. Ilyet még soha nem láttak. Nem is tudták másképp magyarázni, csak úgy, hogy ezek az emberek nem lehetnek egyszerű halandók. Elkezdtek kiabálni:

– Az istenek jöttek le hozzánk emberi alakban!

Barnabást Zeusznak nevezték, Pált pedig Hermésznek, mert ő volt a szószóló. A város papjai már hozták is az ökröket és a virágkoszorúkat, hogy bemutassák nekik az áldozatot.

Pál és Barnabás kétségbeesetten kiáltoztak:

– Mit csináltok?! Mi is csak emberek vagyunk, olyanok, mint ti!

Mi csak az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy megtérjetek az élő Istenhez, aki teremtette az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van. Ne nekünk áldozzatok, hanem az élő Istennek, aki mindezt teremtette! Nagy nehezen lebeszélték a sokaságot arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik. Hogy ne gondolják őket isteneknek. Mert Barnabás és Pál ugyan csodát tett, de nem azért, mert istenek vagy szuperhősök voltak. Hanem Isten erejével.

(Az apostolok cselekedetei 14. fejezete alapján.)