Az ifjúság vasárnapja tavaly, az ifjúság szolgálatának évében indult. Mi indokolja, hogy a tematikus esztendő lezárulta után is folytatódjon?

Nem törekedtünk arra, hogy ebből hagyomány vagy sorozat legyen, sok gyülekezet azonban már tavaly beírta az idei missziói munkatervébe. Az első alkalom után úgy döntöttek, ismét megtartják. A folytatás igénye tehát maguktól a helyi közösségektől érkezett. A múlt esztendőben több mint kétszáz gyülekezet vett részt egyszerre az ifjúság vasárnapján, jó néhányan pedig más időpontban tartották meg. Szép ebben, hogy a résztvevők viszik tovább a kezdeményezést. Fontos az is, hogy ezen a napon nem csupán a fiatalokat ünnepeljük.

Minden nemzedék együtt van, az ifjak is a gyülekezet részei. Ekkor azonban jobban láthatóvá válhat, hogy nekik is vannak Istentől kapott, egyedi ajándékaik, amelyekkel szolgálhatnak. Lehet ez zenélés, bizonyságtétel, igeolvasás, imádság, köszöntés, a hirdetések elmondása, de akár az is, hogy ők fogadják az érkezőket az ajtóban. A lényeg, hogy megtalálják a helyüket.

Mi maradt meg a gyülekezetekben a tematikus évből?

Sok minden, mert a tematikus időszak nem központi eseményekre épült, hanem a helyben végzett munkára. Tavaly százhatvan új ifjúsági csoport indult, többségük ma is működik. Heti óravázlatokat kezdtünk készíteni segítségként, ezeket jelenleg hétszázkilencven gyülekezetből ezernégyszáz ember kapja és olvassa. Ezt a munkát folytatjuk, és az ifjúsági alkalmakra is megmaradt az igény. Szerintem tovább él az a szemlélet, hogy az ifióra több a játéknál, az evésnél és a nevetésnél. Ezeknek az alkalmaknak mélységük van: foglalkozunk a korosztály nehéz kérdéseivel, azokkal a témákkal, amelyek érdeklik őket, mint a barátság, szerelem, küzdelmek, és együtt keressük ezekre a válaszokat.

Mi kell ahhoz, hogy a fiatalok szolgálata ne évente egyszeri szereplés maradjon?

Ahhoz, hogy ez tartós legyen, személyesen kell tanítani őket, ez pedig rengeteg időt igényel. Ha rendszeresen találkozunk velük négyszemközt, kiscsoportban, ifjúsági alkalmon vagy az iskolában, akkor a kapcsolat elkezd mélyülni. Ebből megtérések és megújulások születhetnek, így ők is közelebb kerülhetnek Istenhez és a közösséghez. Ebből fakad az az elköteleződés, amely nem egyetlen napra szól. Ha egy ilyen alkalom erőltetettnek hat, az elveszi az ünnep lényegét. Akkor válhat belőle évről évre visszatérő esemény, ha az előzőnek örömünnep-hangulata volt. Komolyan kell vennünk a véleményüket is, akár a gyülekezetről, akár a saját életükről beszélnek. Ezt akkor is megteheti egy közösség, ha csak kevés fiatal tartozik hozzá. Először hallgassuk meg őket, aztán ebből megszülethet az is, mire hívta őket Isten, milyen szolgálatba szeretnének bekapcsolódni.

Mit tehet az a gyülekezet, amelyben nincs ifjúsági csoport, esetleg egyetlen fiatal sem?

Rengeteg ilyen közösség létezik, és éppen értük is szervezzük ezt a napot. Ha nincsenek fiatalok, de szeretnének kapcsolatba lépni velük, akkor ezen a vasárnapon lehet imádkozni ezért, illetve adakozni olyan célra, amely valamilyen módon a fiatalok megszólítását szolgálja. Esetleg meg lehet hívni olyan gyülekezetet, amelynek van ifjúsága, hogy azon a napon náluk szolgáljanak.