A Szeged-Újszegedi Református Egyházközséget harmincharmadik éve vezeti Sípos Ete Zoltán lelkipásztor. Számára a kezdetek óta alapvető volt, hogy az ifit építeni kell, a fiatalok megszólítása nem lehetőség, hanem kötelesség. Az évek óta tartó munkának mára egészen konkrét gyümölcsei is megmutatkoznak: csaknem harminc pár talált egymásra a gyülekezetben; ma már házaspárként járnak templomba, így szolgálnak régi vagy azóta talált, új közösségükben.

Napjainkban az újszegedi gyülekezetben korosztályos bontásban két ifjúsági csoport működik: az egyikben a középiskolában tanulókat várják, a másikban az egyetemistákat. Az ifjúsági közösség létszáma nem kiemelkedően nagy – heti alkalmaikon tizenöt-húszan vesznek részt –, tettrekészségét és elhivatottságát azonban jól mutatja, hogy évről évre megszervezik az ország több pontjáról vendégeket vonzó őszi találkozót.

– Bár a szervezés és a lebonyolítás nagy részét az ifiseink végzik, a lelki programokért és az igei vezetésért én felelek. A középpontban mindenkor Isten szava áll; aki idejön, elsődlegesen erre kíváncsi. Ez nem fesztivál, nem is akar az lenni – hangsúlyozza Sípos Ete Zoltán az immár tizedik alkalmon. Mint elmondja, rendszerint a Szegedi Ifjúsági Napok (SZIN) után tartják az ifisek találkozóját, és mindig hatalmas kontrasztot lát a két esemény között. Többször tapasztalta, hogy míg az előbbin a résztvevők magukról megfeledkezve buliznak, a református összejövetelen valódi tartalommal gazdagodhat életük.

– Mi a Krisztus-követő életet mint a mindennapos ürességből és értelmetlen életből kivezető, egyetlen valós alternatívát kínáljuk – mondja a lelkipásztor.

A MEGTÉRÉS FORDULÓPONTJA

A péntek a megérkezés napja, amikor a régen látott barátok megörülnek egymásnak, az újonnan érkezők pedig megismerkednek a helyszínnel és a társaikkal. Az aznapi rövid köszöntés és csendesség után jégtörő játékokat játszanak, beszélgetnek, hogy a másnap már fesztelenebb hangulatban teljen.