Az Ukrajnában dúló háború a legtöbb család életét felforgatta. Sokan apa nélkül nőnek fel miatta. Előfordul, hogy az édesapa hadifogságba kerül, más családokban külföldön dolgozik. Olykor az édesanya is munkát vállal a határon túl, hogy eltartsa a családot. A Bárka táborba is sokan indultak ilyen élethelyzetből.

Június második felében látogatunk el mi is a helyszínre: a Nagyberegi Református Líceumba, amely most nyolcvan gyermeknek ad otthont. Az iskolások tíz gyülekezetből, valamint a munkácsi Bóbita Gyermekfejlesztő és Lelkigondozó Központból érkeztek. – A háború óta még erősebben érezzük az összetartozást a kárpátaljai testvéreinkkel, ezért döntöttünk úgy, hogy elhozzuk a Bárkát az itteni gyerekeknek is – ad magyarázatot a minket fogadó Dizseri Ágnes.

– Tavaly októberben és idén tavasszal már tartottunk egy-egy háromnapos napközis tábort Mezőkaszonyban, negyven gyermek részvételével. December óta készültünk a nyárra, amelyet elsőként a Beregi Református Egyházmegye gyülekezeteiben hirdettünk meg. Nagyon örülünk, hogy ennyien jelentkeztek. Olyan hetet terveztünk a gyerekeknek, amely tele van önfeledt játékkal és közösségben szerzett élményekkel, hogy ezzel valamennyire oldjuk a bennük felgyülemlett bizonytalanságot és feszültséget, helyette örömöt és kapaszkodót adjunk nekik, amiből később, hazatérve is erőt meríthetnek.

A szervezők többnapos felkészüléssel vágtak neki a tábornak. A stáb tagjai közül számosan maguk is kárpátaljaiak, így nap mint nap ugyanazokkal a félelmekkel és bizonytalanságokkal szembesülnek, mint a táborozó gyerekek és családjaik. A Bárka nekik is lehetőséget ad arra, hogy egy időre kiszakadjanak ebből a valóságból. – A koronavírus előtt rendszeresen jártam gyülekezeti és cserkésztáborokba. Mire enyhült a járványhelyzet, a háború nehezítette meg, hogy ezek az alkalmak újrainduljanak. Örülök, hogy most ismét lehetőségünk nyílt erre – mondja a beregszászi Gogola István, aki fedélzetmesterként a gyerekek biztonságáért és mindennapi szükségleteinek ellátásáért felel.

A tábornak otthont adó egyházmegye esperese, Tóth László hálásan mutat rá: a háborús helyzet ellenére semmi sem akadályozza, hogy a résztvevők biztonságban és nyugalomban töltsék együtt ezt a hetet. Délelőtt korosztályok szerint bontva zajlanak az élménypedagógiai foglalkozások, délután pedig játék, sport és kézműveskedés várja a gyerekeket. A táborozók medencézhetnek, kutyás foglalkozáson vehetnek részt, vagy bekapcsolódhatnak az animátorok által vezetett programokba. Az esti áhítatot követő játékban pedig már valamennyi csoport együtt vesz részt. Az egyik csapat kapitánya, az élménypedagógiai foglalkozás vezetője a beregszászi Knobloch Erzsébet.