Tárgyak, történetek, találkozások
A gyülekezetekben őrzött úrvacsorai kelyhek, régi Bibliák és iratok nem csak műtárgyak: emberi és hitbeli történetek hordozói. Laczay András református lelkipásztort, vallástanárt és egyháztörténetből doktoráló kutatót januárban nevezték ki a kecskeméti Ráday Múzeum igazgatójává. A több mint húsz éve a városban szolgáló lelkész számára nem volt ismeretlen az intézmény, vezetőként azonban új szakmai területre érkezett. Korábbi tapasztalataira és munkatársai tudására egyaránt támaszkodva szeretné közelebb vinni a látogatókhoz a múzeumban őrzött tárgyakat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket. A múzeum jövőjéről, a gyülekezeti értékek megőrzéséről és az intézmény közösségi szerepéről vall.
Hogyan került szóba a neve a múzeum élére?
Nem mondhatom, hogy szerepelt a bakancslistámon. Inkább az jellemez, hogy nem én keresem a feladatokat, hanem azok találnak meg engem. Az egyházkerület vezetőségének az volt az elképzelése, hogy a Ráday Múzeum élén lelkipásztor álljon. Olyan emberre gondoltak, aki kapcsolódik az egyháztörténethez, kötődik Kecskeméthez és aktív gyülekezeti lelkipásztor. Ezeknek a szempontoknak a metszéspontjában jelentem meg én.
Könnyen mondott igent?
Nem. Hosszú, imádságos gondolkodás előzte meg a döntést. Ott volt a lelkipásztori szolgálatom, végig kellett gondolni, hogyan egyeztethető össze a kettő. Sokat beszélgettünk erről a gyülekezet vezető lelkészeivel is. Végül november végén mondtam igent, január elején pedig elkezdtem a munkát a múzeumban.
Milyen volt az első időszak az új munkahelyén?
Magát a múzeumot természetesen már ismertem, és a munkatársak egy részét is, hiszen sokszor jártam itt diákcsoportokkal. De egészen más látogatónak lenni, mint intézményvezetőnek. El kellett mélyednem a református gyűjtemények működésében, a jogszabályi háttérben és a múzeumi rendszerben. Egyszerre izgalmas és felelősségteljes feladat. Úgy indultam neki, hogy hosszú tanulási időszak következik.
Mindenki régebb óta dolgozik itt nálam, ezért különösen fontosnak láttam, hogy alázattal figyeljek a munkatársak, valamint elődöm tapasztalatára. Korábban ugyan nem dolgoztam múzeumban, de mindig szerettem ezeket az intézményeket. Gyerekkorunktól kezdve szinte biztosan múzeumba is ellátogattunk a kirándulásokon, nyaralásokon. Ma már egészen más szemmel nézem a kiállításokat: önkéntelenül azt figyelem, milyen megoldásokat lehetne nálunk is alkalmazni.
Mikor járt először a Ráday Múzeumban?
Már nem tudom pontos évszámhoz kötni, de valamikor 1991 és 1993 között lehetett. 1993-ban konfirmáltam, és a felkészítő órák egyikén Szabó Gábor esperes elhozott bennünket. Akkor még az Újkollégium épületében működött. Így láthattam először.
Azóta rendszeres látogatóvá vált?
Bizonyos időközönként igen. Gimnazistaként is jártam itt, a teológiai évek alatt ez talán kimaradt, de amikor visszakerültem Kecskemétre, ismét kapcsolatba kerültem az intézménnyel.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!