Miről szól a prédikáció augusztushúsz alkalmából? Más-más oldalról, de a lelkészeket és a templomba járó híveket is sokszor feszíti ez a kérdés. Mit mondjak (már megint)? Mit fogok hallgatni (már megint)? Mit akar mondani nekünk az Örökkévaló (már megint)?

1946 augusztusában az egyik oldalon az erősödő cenzúra, a másik oldalon a papírhiány szorításában, miközben nagy erőkkel folyt az államosítás, a civil szervezetek betiltása és a „B-listázás”, a Moszkvából támogatott kommunisták épp „felszalámizták” politikai ellenfeleiket, az egyházon belüli „ellenzék” a Nyíregyházi Szabad Tanács előkészületei körül szorgoskodott, a református egyház csónakja pedig e politikai örvények közt sodródott, megjelent egy prédikáció a Sárospataki Igehirdető című lapban. A szerző, Szabó Lajos augusztus 20. kapcsán azt boncolgatta, hogy mi köze van a reformátusoknak ehhez az ünnephez.

A kérdés aktualitását az adta, hogy augusztus 20. akkor nem volt hivatalosan nemzeti ünnep, csak katolikus egyházi ünnepként lehetett megtartani mint Szent István király ünnepét, jóllehet a hagyományos Szent Jobb-körmenetet még engedélyezték. A kommunista sajtó már elkezdte áthangolni az ünnep tartalmát, de hivatalosan csak két évvel később, 1948-ban nevezték át (az új kenyér ünnepe), majd azt követően, hogy 1949. augusztus 20-án életbe lépett a szovjet mintájú sztálini alkotmány, teljessé vált az ünnep kisajátítása, és az új kenyér, az új alkotmány és a népköztársaság ünnepe lett.

Szabó igehirdetésének lekciója az első zsoltár, textusa pedig az 5Móz 17,15 („Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia”) közelebbről meg nem határozott „b” része volt.