„Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” – így szól a Szentírás egyik leggyakrabban idézett helye, Pál apostolnak a filippiekhez írott levele záró, elköszönő részéből.

Ahogy közeledünk a 2026-os év vége felé, valószínűleg mindannyiunk számára egyre aktuálisabb visszatekinteni személyes életünk és közösségi közelmúltunk változásaira. A megértés és összegzés igénye mellett mindez azért is fontos és szükséges, mert amíg tart a kegyelmi idő, az előttünk álló események, teendők is megkövetelik ezt a fajta, a múlt áttekintésén és megértésén alapuló józanságot.

Személyes életemben például a közelmúltból azt találom leginkább meghatározónak, hogy mindkét gyermekünk nagykorúsodása révén a házasságunk (az egész családunk élete) merőben új szakaszba lépett. Egyetemi oktatóként pedig már a mindennapokat is meghatározó tényezőként kellett számolnunk ez évben azzal, hogy a mesterséges intelligencia minden korábbinál hatékonyabb eszközökkel segíti az oktatók és hallgatók munkáját, egyúttal teljesen átalakítja azt, ahogyan az egyetemi közeg élete évszázadok óta működik.

Nagy léptékű hazai és globális változásokban sem szenvedtünk hiányt: a háborúk, a klímaváltozás, a politikai élet viharai bizonytalan és szorongást keltő eseményekkel töltötték meg a mindennapjainkat – egyházunk pedig a krisztusi Ige állandóságához ragaszkodás mellett szintén keresi a változásokhoz való alkalmazkodás, a hiteles e világi jelenlét megteremtésének lehetőségét.

A Jubileumi kommentár szerint Pál az idézett részben nagyjából azt fejti ki, hogy a keresztyén embernek is respektálnia kell a világban azt, ami igaz és jó: „A világ tudja, hogy mi a jó, és a keresztyén embernek ezt nem kevésbé kell tudnia, hanem még jobban.”

Nem bibliai értelemben valóban tudja, tudhatja a világ, mi a jó és igaz. Hogyan lehetnénk nyitottabbak ennek felismerésére? Továbbá: honnan a reménytelen élethelyzetben lévő, igaztalanul megvádolt és bebörtönzött Pál bizalma és lelkiereje ezekhez a biztató szavakhoz? A túlhajtott kritikus magatartás veszélyével – amely részben fedi a „farizeus egyház” vádját – mindannyian túlságosan is tisztában vagyunk. Azzal is, ahogyan sokszor akár a média is megjeleníti a keresztyént: elaggott, rosszalló tekintetű, panaszkodó és titokban vétkező, irritáló álszent figuraként.

Másrészt kétségtelenül ismert a világ felé elfogadással, mi több, szeretettel forduló hívő élet is: hálával értékelhetjük például fejlett civilizációnk kényelmével, biztonságával, a mindennapokat megkönnyítő lehetőségeivel, a szabadsággal, amit a modern nyugati világban élő ember számára – így nekünk is – nyújt. De a gyógyítás, a szegények és elesettek megsegítése sem képzelhető el anélkül, hogy felismerjük a másik emberben – annak akár nagyon nyomorult körülményeiben is – a benne valóban meglévő értéket.