Ötvenöt év szolgálatban
Száz éve, 1926. október 5-én született Hódmezővásárhelyen Kádár Ferenc református lelkipásztor, a Csongrádi Református Egyházmegye későbbi esperese. Földműves család nyolcadik gyermekeként nőtt fel. Tehetségére már elemi iskolai tanítója felfigyelt, az ő biztatására került a Bethlen Gábor Református Gimnáziumba, ahol Horthy-ösztöndíj segítette a tanulmányaiban.
A Keresztyén Ifjúsági Egyesület helyi csoportjának tagjaként bibliai témájú színdarabokat írt, amelyeket társaival elő is adtak. Gimnáziumi tanára volt Németh László, aki felfigyelt a parasztcsaládból érkezett fiú irodalmi tehetségére. Az Óraadók királysága című írásában meg is emlékezik az éles eszű parasztfiúról, akinek jó stílusára ráismerve megsejti, hogy egyik-másik diáktársának besegít a házi dolgozatokban. Az egykori tanítvány később már lelkipásztorként látta vendégül parókiáján szeretett tanárát.
1947 és 1952 között a Debreceni Teológiai Akadémián tanult. Tanulmányai költségeit a nyári szünetekben vállalt fizikai munkából fedezte. A Kollégium Kántusának jegyzőjeként humoros, olykor csipkelődő verses krónikákban örökítette meg tanárait és diáktársait.
1952-ben kezdte meg lelkipásztori szolgálatát. Előbb Demecserben, majd Hódmezővásárhelyen és a környező tanyavilágban szolgált segéd- és helyettes lelkészként. 1954-ben feleségül vette Fazekas Róza Katalint, aki kántorként és könyvelőként is részt vett a gyülekezet életében. Öt gyermekük született. Kádár Ferenc 1959-ben lett a hódmezővásárhely-susáni gyülekezet lelkipásztora.
1964-ben súlyos veszteség érte a családot: felesége gyors lefolyású, gyógyíthatatlan betegségben elhunyt. Az öt gyermek nevelésében rokonok és gyülekezeti tagok segítették a fiatalon megözvegyült édesapát. Később Mészáros Erzsébettel, első felesége közeli barátnőjével kötött házasságot. Erzsébet a gyermekek nevelése mellett hitoktatóként és orgonistaként is szolgált, majd a teológia levelező tagozatát is elvégezte.
Kádár Ferenc számára a lelkipásztori munka nem ért véget a vasárnapi istentisztelettel. Susánban szeretetvendégségeket, időseknek és özvegyeknek szóló alkalmakat, evangelizációkat és ifjúsági összejöveteleket szervezett. Feleségével együtt rendszeresen látogatta a családokat. Fontosnak tartotta a Dél-Alföld ébredési hagyományainak továbbadását: találkozókat kezdeményezett lelkészek és gyülekezeti tagok számára, valamint segítette a város tizenkét református gyülekezetének lelkészei közötti együttműködést, a közös heti készülést. Az ökumenikus imaórák mellett akkor is kitartott, amikor azokat a pártállami és a közegyházi vezetés rossz szemmel nézte.
1982-től a szentes-központi gyülekezet lelkipásztoraként folytatta munkáját. A rendszerváltozás után, 1990 és 1996 között a Csongrádi Református Egyházmegye első szabadon választott esperese volt. Különösen fontosnak tartotta az egyházi iskolák újraindítását és a gyülekezeti élet megerősítését. Nyugdíjba vonulása után még két környékbeli faluban vállalt szolgálatot egészen 2007-ig. Összesen ötvenöt éven át szolgálta az egyházat. 2010. február 20-án hunyt el.
A szentesi nagytemplomban tartott temetésén Bölcskei Gusztáv püspök hirdette a vigasztalás Igéjét. Akik ismerték, derűs, alázatos, ugyanakkor határozott meggyőződésű lelkipásztorként emlékeznek rá. Családjában is tovább él a lelkipásztori hivatás: öt gyermeke és három unokája választotta ezt az utat. Tizenhat unokája és huszonhárom dédunokája őrzi emlékét. Életének egyik meghatározó Igéje volt: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jel 2,10)