A kecskeméti reformátusság története csaknem ötszáz évre nyúlik vissza. A reformáció tanai a XVI. század közepén terjedtek el a városban, ahol a protestánsok egy ideig a katolikusokkal közösen használták a Szent Miklós-templomot. Később sajátot építettek fából, amely az 1678-as nagy tűzvészben megsemmisült. Az újjáépítéshez a török hódoltság idején külön engedélyt kellett kérniük: a kecskemétiek egyenesen a szultánhoz fordultak, hogy kőtemplomot emelhessenek. Az építkezés 1680-ban kezdődött, és 1684-re készült el a város központjában ma is álló református istenháza.

Az épület az évszázadok során többször átalakult. A XVIII. század végén megmagasították a falait és a tornyát, az addigi fa helyett kőből készítettek karzatot. Ekkor alakult ki a belső teret tagoló oszlopsor is, amely a templom egyik legjellegzetesebb vonása. Az 1911-es földrengés után ismét jelentős munkálatokra volt szükség. A legutóbbi felújítás során újabb részletek váltak ismertté a múltjából, a korábban vadszőlővel befuttatott oldalsó bejárat fölött például egy 1688-ból származó, két részre osztott latin felirat vált újra láthatóvá, amely a Megváltó Jézus Krisztus tiszteletére ajánlja az építményt. A történelmi épület ma is a kecskeméti reformátusság központja, de életük már régen nem korlátozódik a falai közé.

A XX. század első felében a környező településeken és a külterületeken, mások mellett Szentkirályon, Lakiteleken, Ménteleken, Helvécián és Bugacon alakultak ki református gyülekezeti központok. A század második felében a város növekedésével párhuzamosan már Kecskemét különböző részein szerveződtek új közösségek. A belváros mellett Katonatelepen, Széchenyivárosban, Petőfivárosban, a Voelkertelepen és Kadafalván is rendszeresen tartanak istentiszteleteket.

A helyszínek épp olyan különbözők, mint maguk a közösségek. A katonatelepi híveket saját templom várja, amelyet 2004-ben szenteltek fel. A Voelkertelepen imaházban, Kadafalván a katolikus kápolnában tartják az alkalmakat, Széchenyivárosban a közösségi ház ad otthont a reformátusoknak. Utóbbi városrészben 2027-ben lesz ötvenéves a rendszeres vasárnapi istentiszteleti élet, és idén tavasszal elkezdődtek az új gyülekezeti otthon kivitelezési munkái. Petőfivárosban ugyancsak saját gyülekezeti tér számára vásároltak ingatlant.

A sok helyszín ellenére mindez egyetlen egyházközséghez tartozik. A kecskeméti reformátusok működését ma leginkább hálózatként lehet leírni: kisebb, személyesebb közösségek kapcsolódnak egymáshoz, amelyeknek megvan a maguk istentiszteleti rendje és sajátos arculata, mégis közös gyülekezeti életet élnek. Ennek összehangolása a tizennégy főből álló lelkészi közösség feladata.

KÉT LELKIPÁSZTOR, KÉT NÉZŐPONT

Az egyházközség két parókus lelkipásztora, Varga Nándor és Kuti József különböző úton vált kecskemétivé. Varga Nándor Miskolc mellől harminc éve, 1996-ban került a gyülekezetbe, belülről élte végig annak átalakulását, az intézményrendszer bővülését és az új közösségek születését. Kuti József ezzel szemben 2010-ben a Dunántúlról érkezett. Korábban Tatán és Szomódon szolgált, ezért a kecskeméti eklézsia méretei eleinte számára is szokatlanok voltak.