Egyházi választás 2026

Kis kántor, nagy szolgálat

Előfizetek

Tizenhárom éves, hetedikes gimnazista, és lassan két éve orgonál a szigetmonostori református gyülekezet istentiszteletein. Molnár Simon tanár nélkül, többnyire hallás után tanulja meg az énekeket, amelyeket vasárnaponként a templomban kísér. A korábban évekig zenei kíséret nélkül éneklő közösségnek különösen sokat jelent, hogy éppen a saját soraiból került ki a kántor. Simonnak pedig a zenélés nemcsak kedvtelés, hanem szolgálat is.

Csendes, komoly és szorgalmas fiú Molnár Simon. Szüleivel és három testvérével együtt él Szigetmonostoron. Reggelente kompozik, hogy eljusson a Szentendrei Református Gimnáziumba, ahol már a hetedik osztályt tapossa. Szinte kitűnő tanuló, a legutóbbi év végi bizonyítványába csak egy négyes csúszott be. Átlagos gyereknek is mondhatnánk, akit érdekel a foci, szeret biciklizni, s aki szívesen ül le a zongorához is. Nemcsak azért, hogy vaktában klimpírozzon, hanem mondjuk azért, hogy felkészüljön a következő vasárnapi szolgálatára. Simi – ahogy a barátai hívják – ugyanis az istentiszteleten nem a gyülekezet soraiban, hanem az orgonánál foglal helyet.

ZONGORÁRÓL ORGONÁRA

Második osztályos volt, amikor egy iskolai hangszerválasztó foglalkozás után elhatározta: ő is zenélni fog – ebben a szülei is támogatták. Úgy gondolták, a legjobb barátjával együtt gitározni tanulhatna, ő azonban másként szerette volna pengetni a húrokat. Korábban hallotta Oravecz György zongoraművészt előadni az egyházközségükben, és annyira megtetszett neki a hangszer, hogy inkább azt választotta. A zenetanulás azóta is része a mindennapjainak, de arra ő sem gondolt, hogy egyszer a templomi orgonához is odaülhet. Ehhez előbb a hangszernek kellett megújulnia. A szigetmonostori református templom tetőszerkezetét és mennyezetét 2024-ben felújították, ehhez mindent szét kellett szerelni.

Molnár Simon gimnazista két éve orgonál a szigetmonostori gyülekezet istentiszteletein Fotó: Hegedűs Bence

A munkálatok végeztével az 1959-ben, a kommunista diktatúra idején készült, egy manuállal és nyolc regiszterrel felszerelt, pneumatikus orgonát újjáépítették és behangolták. Csakhogy hiába állt ismét használatra készen, nem volt, aki megszólaltassa.

– Egyszer, miközben gyermekcsomagokat készítettünk a gyülekezetbe járó asszonyokkal, szóba került, hogy ha már elkészült az orgona, milyen jó volna, ha néha játszana rajta valaki. Akkor jutott eszembe, hogy Simon akár a zongoradarabjait is gyakorolhatná azon – idézi fel Molnár Ágnes, a fiú édesanyja.

Simi örömmel fogadta az ötletet, édesanyja pedig nem sokkal később arra lett figyelmes, hogy fia otthon már gyülekezeti énekeket is játszik a digitális zongora orgona hangszínén. Amikor aztán a Szentendrei Református Gimnázium ötödikesei szupplikálni, azaz az iskolát bemutatni érkeztek Szigetmonostorra, felmerült, hogy ő kísérhetné az egyik éneket. A bemutatkozás jól sikerült, a fiú pedig hamarosan újabb felkéréseket kapott.

A MI KÁNTORUNK

– Évek óta nem akadt, aki játsszon, pedig nagyon szerettünk volna újra orgonakísérettel énekelni. Próbáltunk keresni, még a Facebookon is hirdettünk, de nem jártunk sikerrel – idézi fel Szabó Zoltán lelkipásztor. Mivel a kis gyülekezet nem engedheti meg magának, hogy főállású kántort foglalkoztasson, így a vasárnapi énekeket jobbára maga a lelkész vezette.

– Volt, hogy el is rontottam a dallamot. Egy kántor óriási segítség, hiszen nemcsak kíséri, hanem vezeti is a gyülekezet éneklését. Szabó Zoltán különösen örül annak, hogy végül nem kívülről érkezett segítség, hanem a saját közösségükben találtak rá. Mint mondja, egészen más, ha valaki nem csupán eljön eljátszani az énekeket, hanem maga is a gyülekezet tagja, részt vesz annak életében, és a többiekkel együtt éli meg az istentiszteletet. Simon ráadásul a családjával együtt régóta az egyházközséghez tartozik, így a lelkész szavaival élve valóban „a mi kántorunk”.

A szigetmonostori református templom Fotó: Parókia.hu

Kedves Olvasó!

A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!