A jelenések könyvében János betekinthet a mennyei istentiszteletbe. A pecsét feltörése a titkok feloldását jelenti, ez már a színről színre látás ideje. Központi helyen, az oltár alatt van azoknak a lelke, akik Isten Igéjéért és a róla való bizonyságtételéért szenvedtek: „…láttam az oltár alatt azoknak a lelkét, akiket az Isten igéjéért öltek meg, és azért a bizonyságtételért…” (Jel 6, 9)

Jézus előre megmondta a tanítványoknak, mi vár rájuk: „…mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10,22) Aki vallást tesz Jézusról, arról ő nem feledkezik el. A vallástétel szóbeli is lehet, de a cselekedetek, az életmódunk a tapasztalat szerint erősebb bizonyságtétel. „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt…” (Mt 10,32) Csak az tud vallást tenni róla, akinek a szíve megtelt örömmel, mert üdvösséget kapott.

Feltűnő, ma is mennyire üldözik Krisztus követőit, miközben más vallások követőit megtűrik. Mindezt a liberalizmus szellemében, holott annak lényege éppen a tolerancia lenne. Aki Jézus útját választja, szenvedésre és üldöztetésre számíthat. Ha nálunk nincs is véres üldözés, mint sok helyütt, jól látható, hogy a keresztyén gondolkodás megnyilvánulása egyre inkább értetlenségbe ütközik. Mégse féljünk, hiszen Jézus megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig.

November elején az elhunytakra emlékezünk. Azon testvéreink felől, akik már végigmentek ezen az úton, jó reménységgel lehetünk, ők már Krisztus közelében vannak. Hitünk szerint a Megváltóba kapaszkodók, akik életüket neki átadták, győztesen állhatnak ott.