Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Violetta református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.

Az óvodától az érettségiig kíséri a diákokat a Budapest-Fasori Református Kollégium Julianna Gimnáziuma, Általános Iskolája és Csipkebokor Óvodája, a növendékek így egyetlen intézményen belül, biztonságos, szerető és megtartó közösségben nőhetnek fel. Az új gimnázium november 19-én tart nyílt napot. Ezen – nyílt angolóra mellett – közös iskolabejárásra is várják az érdeklődőket.

Keresztyén hitünk nem statikus, így értelemszerűen az imaéletünk is dinamikus. Az imádság egyben állandó és folyamatosan változó. Állandó az, akihez szólunk: Isten. Folyamatos párbeszéd, amely közben változást, formálódást, fejlődést, küzdelmet és megnyugvást élünk át. Szívünk kiöntése Isten előtt az őszinte érzéseink feltárását jelenti, amelyek gyakran viharosak, kétségbeesettek vagy felszabadultan örvendezők.

Vajon tudjuk még, miért és hogyan imádkozzunk? Milyen szerepet tölt be az imádság a családok és a gyülekezetek mindennapjaiban? Vladár Gábor szerint e kérdések a teológiai gondolkodástól sem választhatók el. A Doktorok Kollégiumának elnöke rávilágít a tudományos munka és a hitélet összefüggéseire, az ökumenikus együttműködés jelentőségére, az egyház mai felelősségére, és betekintést enged a szervezet sokszínű tevékenységébe, az egyházért végzett szolgálatába.

Van, akinek hosszú idő után megadatik a gyermek, másnak, bármilyen nehéz is, el kell fogadnia, hogy természetes úton nem lehetséges. Úgy vélem, mindegyik helyzetben az adhat békességet, ha hiszünk Isten gondviselésében – vallja Kolumbán Vilmos. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével azt a kérdést jártuk körbe, hogyan válhat áldássá a várakozás, segíthet-e közelebb kerülni az Úrhoz.

Isten adja a bajt és a megváltást is, hiszi rendületlenül. De ez nem jelenti azt, hogy Jób ne tiltakozna és vitatkozna Istennel rettenetes fájdalma miatt. Fizikai kínjait tetézi az érthetetlen, méltatlan helyzet, amelybe került, hogy megvetett lett, az emberek gúnyolják, elkerülik. A lelki elhagyatottság, elszigetelődés az úgynevezett barátok jelenlétében csak felerősödik. A fejére prédikálnak. Nem értenek semmit.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Győri István írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Badaló és Szatmárcseke között néhány száz méter a távolság. A Tisza jobb partján fekvő kárpátaljai települést azonban országhatár választja el magyarországi szomszédjától. Badalóban október végén együtt ünnepeltek helyiek és meghívottak: a falut 1226-ban említették először írásban. Csoma Zoltán, Szatmárcseke polgármestere, református főgondnok 15 éve hajón írta alá a testvértelepülési szerződést badalói kollégájával. A két falu azóta is tartja a kapcsolatot.

Az első igehirdetések, a gyülekezet bizalma, a lelkigondozás nehéz helyzetei: a szolgálat kezdetén mindaz, amit a teológián tanultak, személyes felelősséggé válik. Új sorozatunkban a négy református egyházkerületből egy-egy fiatal lelkipásztort mutatunk be. Ezúttal Gábor Dániel fóti beosztott lelkészt. A hivatásukhoz vezető út mellett pályakezdésük örömei, bizonytalanságai és első meghatározó tapasztalatai is kirajzolódnak.

Szolgálatokkal, feladatokkal és határidőkkel megterhelve gyakran épp a növekedés, a megértés vagy megtérés lehetősége mellett rohanunk el, mert annyival könnyebb a megfoghatót megoldani – akár feldolgozatlan és tisztázatlan motivációkkal –, mint boncolni még egy kissé a saját gondunkat. És sokasítjuk a bajt magunkban és magunk körül, amíg az egyszer ránk nem borul valamilyen formában.

Tudjuk, hogy 1956. november 4-én nem ért véget a hősies szolgálat és misszió. Nem, sőt akkor kezdődött igazán, és a következő napokban, hetekben országszerte sok százan áldozták életüket az iszonyú túlerőben levő megszálló hadsereg ellen vívott szabadságharcban. Csak az egyik oldalon harcoltak reguláris, profi, hidegvérű katonák – a mi oldalunkon lelkes civilek, főként fiatal munkások, diákok, tizenéves „pesti srácok” álltak.

Mit jelent ma, több mint öt száz évvel Luther Márton fellépése után a reformáció? Október 31-e nem pusztán egy történelmi esemény évfordulója. Arra a lelki és szellemi megújulásra is emlékeztet, amely új irányt adott az európai és a magyar keresztyénségnek. Üzenete nem veszített érvényéből: ecclesia semper reformanda est – az egyháznak mindig meg kell újulnia – hangsúlyozta a Reformáció parkban Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára.

Szerintem aki elhagyja a hit útját, nem feltétlenül Istenben vagy az egyházban csalódik, hanem inkább emberekben, vagy kilátástalannak tűnő élethelyzet miatt dönt így – véli Moheb-Ashya Dária, a Károli-egyetem pszichológia szakos hallgatója. – Persze megtörténik, hogy egyházi döntésekkel, cselekedetekkel nem értenek egyet. Lehet, egy-egy keresztyén ember okozott csalódást, talán mert létezik idealizált kép arról, milyennek kellene lennie Krisztus követőjének.

Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.

Amikor az apostol második missziós útján Lisztrában járt, Timóteus már fiatalember volt, akiről mindenki azt mondta, hogy megbízható, hűséges, komoly hitű. Pál magával vitte az útjára. Éveken át együtt járták a városokat, együtt hirdették az evangéliumot. Pál szinte fiának tekintette, annyira szerette. Ő pedig hű maradt a mesteréhez. Amikor Pált másodszor vetették börtönbe Rómában, és már tudta, hogy közel a vég, levelet írt Timóteusnak.

Létezhet-e újrakezdés annak, aki túlélte a legrosszabbat, amit a világ tehetett vele? Hol találhat nyugalmat a háború után? David Ayer A vadon szíve című filmjében egy leszerelt kommandóstiszt és hűséges kutyája küzd a hazatérésért. A történet nemcsak a túlélésről, hanem a háború okozta sebekről és az önfeláldozó szeretetről is szól. A háborúban szolgált kutyák előtt is tiszteleg: ezek az állatok sokszor saját életüket kockáztatva mentettek meg katonákat.

Ezt az ételleírást sok évvel ezelőtt kaptam egy füzetlapon, amely azóta már megsárgult. Többnyire novemberben, Katalin-napra sütöttem. Nem bonyolult elkészíteni, és akinek kínáltam, mindenkinek ízlett, mivel nem túl édes.

– Amikor festek, megszűnik körülöttem az idő. Nem érzek éhséget, minden kikapcsol, csak arra összpontosítok, amit csinálok, hihetetlenül boldog állapot. Már fiatalkoromban vonzottak a színek, ezért az általános iskola után porcelánfestőnek tanultam. Korán nyugdíjba mehettem, szerettem volna újra valami kreatív tevékenységet végezni, így találtam rá a selyemfestésre.