Gyakran halljuk, hogy egyvalami biztos: meg kell halnunk. Aki nem lát tovább, annak ezzel vége mindennek, de ha Krisztusban hiszünk, biztos reménységgel nézhetünk előre: „Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül...” (1Kor 15,19–20). Szenvedésére és feltámadására készülve Jézus így tanított erről: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él…” (Jn 11,25). Mindezt Lázár halála után mondja, akiről annak testvérei is lemondtak, mert már három napja feküdt a sírban. Jézus azonban feltámasztja, ezzel ismét bizonyítja, hogy ő úr a halál fölött is.

Jónás próféta három napot töltött a cethal gyomrában. Ez is Jézus feltámadásának előképe: „Akkor újra megszólította őt néhány írástudó és farizeus: Mester, jelt akarunk látni tőled. Ő pedig így válaszolt nekik: Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele” (Mt 12,38–39).

Abban az időben az időtartamok számításánál gyakran a töredéket is beszámították. Ha tegnap délutántól holnap reggelig esik az eső, ezt mondták, hogy három napig esik, mert mind a három nap volt eső. Jézusról ezt valljuk az Apostoli Hitvallásban: „harmadnapon feltámadt a halottak közül...” Jónás jele, a három napja halott Lázár feltámasztása egyaránt a húsvéti örömhírre irányítja a figyelmünket: ne keressük a holtak között az élőt, hiszen feltámadt, ahogy megmondta.

„Örvendezzetek, egek, / Ti is, földi seregek! / Mindnyájan örüljetek, / Vígan énekeljetek, / Mert Urunk feltámadott, / Nékünk életet adott.
Jézus él, mi is élünk, / A haláltól nem félünk, / Mert ő diadalmat vett, / Bűnünkért eleget tett / Isteni erejével, / Hathatós érdemével” (RÉ 516).

Így készüljünk hát örömmel nagypéntek és húsvét ünnepére!