Nem erre kaptunk elhívást
A Magyar Református Egyház jelezte, felülvizsgálja a Református Egyházak Világközösségében betöltött tagságát, miután a szervezet nagygyűlésén tapasztalt egyoldalú ideológiai megközelítést, az érdemi teológiai párbeszéd elmaradását, valamint a magyar reformátusokat illető tiszteletlen és gúnyos megfogalmazásokat kifogásolta – derül ki a Generális Konvent január 31-ei keltezésű leveléből és Kolumbán Vilmos nyilatkozatából. Az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke vallja, nem feltétlenül a többségi az igazság útja. A világszervezet jelentőségét, a nyilatkozat hátterét, az igazodás helyetti hűség tétjét és az egyházunk előtt álló döntések súlyát két világ határán a Szentírás fényében értelmezte.
Miként váltak az erdélyi kálvinisták a Református Egyházak Világközössége (REV) elődszervezetének a tagjává?
Az egykori Erdélyi Református Egyházkerület több évszázados kapcsolatot ápolt a más országokbeli, főként nyugat-európai – holland, német, svájci – protestantizmussal. Az intézményes kapcsolatokon túl számtalan magyar diák is tanult külföldön. A peregrinusok révén az angliai egyetemekkel is összeköttetésben álltunk. Így az elődszervezet, a Református Egyházak Világszövetsége (1970) megalakulásakor nem is volt kérdés, hogy az erdélyi reformátusság kapcsolódni kíván a nemzetközi hálózathoz.
Miben látja a világközösség küldetését?
Már a presbiteriánus rendszerű református egyházak 1875-ben létrejött közössége is a hitünkhöz tartozók hangját próbálta erősíteni a világban. A REV elsődleges feladata továbbra is olyan teológiai platform megteremtése lenne, amely lehetővé teszi a párbeszédet és a foglalkozást az olyan társadalmi kérdésekkel, amelyek hagyományosan az érdeklődési körünkbe tartoznak. Ilyenek a felszólalás az elnyomottakért, az együttműködés világhírű iskolahálózatunk, öregotthonok és árvaházak üzemeltetésében, valamint más szociális területeken. A kohéziós alap korábban mindnyájunké volt. Ma úgy látjuk, hogy éppen ez a mély hitvallásosság és Isten szavára való odafigyelés csorbult a politikai aktivizmus térnyerése miatt.
Meg tudná nevezni azt a fordulópontot, amikor a szervezet eltért az általa képviselt iránytól?
Inkább folyamatról beszélhetünk, amely 2004-ben, az Accrai Hitvallás elfogadásával kezdődött. Az akkori delegációnk nyomatékosan kérte, hogy a dokumentumot ne hitvallásnak, hanem nyilatkozatnak nevezzék, hiszen sem küllemében, sem tartalmában nem mutat rokonságot a hagyományos hitvallásokkal. Az utóbbiak sajátossága, hogy állításaikat bibliai Igékkel támasztják alá – ebben a dokumentumban ez szinte teljes egészében elmaradt.
A szöveg első része valójában politikai állásfoglalás, amely már akkor magán hordozta a baloldali, progresszív ideológia bizonyos jegyeit. Az elmúlt két évtizedben a szervezetben egyre inkább politikai szempontok kerültek előtérbe, miközben a Szentírásból kiinduló teológiai megközelítés háttérbe szorult.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!