Fél órán át énekeltek, miközben a gyerekek hittanra gyülekeztek – így indult a kilencvenes évek elején a Mustármag közössége, amely gyermekeiket hétköznapi hittanra kísérő szülőkből formálódott. – Amikor elkezdtünk járni a gyerekekkel, az akkori lelkipásztor és a felesége marasztalt minket, szülőket és nagyszülőket is. Arra kértek, énekeljünk, amíg gyülekezünk – és fél órán át zengtük a dicséreteket! Aztán a hitoktatók elvitték a gyerekeket az órákra, mi pedig együtt maradtunk – idézi fel a kezdeteket az egyik alapító, Csenki Zsuzsa. A szülőkből hamarosan önálló csoport alakult Literáty Zoltán lelkész vezetésével.

A hétközi hittan megszűnt, mert az iskolákban mindenütt beindult a hitoktatás, de a szülők egy része ezután is összejárt. Ekkoriban választottak maguknak nevet is, amely identitásuk, céljuk megfogalmazásában is segített: Mustármag. – Nyitott, elfogadó bibliatanulmányozó csoport vagyunk, akik az Ige körül szeretnék a szeretetközösséget megélni – definiálja magukat Zsuzsa. Egyfajta szövetség is ez, amelyet néhány évente „leporolnak”: ha szükségesnek érzik, módosítanak rajta. Szerdánként gyűlnek össze a Szilágyi Dezső téri épület közösségi terében. A találkozókat közös énekléssel és imádsággal indítják – mivel énekelni azóta is nagyon szeretnek –, majd az előző vasárnapi prédikáció alapigéjét járják körbe. A létszám változó, látogatásunkkor tizenegyen gyűlnek össze a Tisztás néven emlegetett szobában. Megalakulásuk óta történtek változások.

A házicsoport vezetését Literáty Zoltántól először Sebestyén Katalin, majd Sáfrán Zsuzsa vette át, ő tavaly őszig szolgált a budaiaknál. Azóta a „mustármagok” önműködő üzemmódba léptek át, és tagjaik közül választottak csoportvezetőt Békési Sándorné Torma Judit személyében. – Már előtte is gyakran én olvastam fel az adott Igéket, így nem volt teljesen új a feladat – mondja. A hittestvérek azt vallják: Krisztus köti össze őket, azonban fontosnak tartják a lelkipásztorok szerepét is az Istenhez fűződő kapcsolatuk építésében, ezért azt tervezik, havonta egyszer felkérik egyiküket, hogy tartson nekik alkalmat.

GYÓGYULNAK ÉS GYÓGYÍTANAK

Amint a csoporttagok bemutatkoznak, súlyos életutak rajzolódnak ki előttünk.
Judit fia elvesztése után talált rá a Mustármagra. – Annyira mélyre kerültem, hogy tudtam, csak Isten segíthet. Részt vettem egy gyászcsoportban Sebestyén Katalin lelkipásztornál, és amikor az befejeződött, úgy éreztem, továbbra is rászorulok a támogatásra. Kiderült, hogy Katalin bibliaórákat is tart, én pedig elmentem egy alkalomra. Jólesett az a nyitottság és kedvesség, ahogyan a többiek fogadtak. Azóta alig akadt olyan alkalom, amelyen ne vettem volna részt – osztja meg.

Helyes Sarolta korábban az alkohol rabja volt, ma már a gyógyulás útján jár. Amikor rájött, hogy korábbi életmódját nem folytathatja, elkezdett járni a szenvedélybetegeket segítő Magyar Kékkereszt Egyesület budai csoportjába, ahol közelebb került az evangéliumhoz. Hosszú folyamat vezetett a gyógyuláshoz, egy idő után viszont azt érezte: már túljutott ezen az életszakaszon, ezért nemcsak a függőség irányából szeretne közelíteni a hithez. Csenki Zsuzsa, akivel korábbról ismerték egymást, örömmel hívogatta őt a Mustármagba. – Korábban mondogattam Zsuzsinak: mivel ő sokkal előbbre tart, mint én, ha valamit lát bennem, amit nem veszek észre, világítson rá, hadd fejlődhessek – nyílik meg. Saci ötvenhat évesen konfirmált, lelkigondozói tanfolyamot végzett, presbiter, emellett keresztyén témájú verseket ír. – Mindig is arra vágytam, hogy másoknak segítsek – mosolyog.

Vannak, akik már gyerekként is a Budapest-Budai Református Egyházközségbe jártak, mint Vadász Eszter, aki tizennégy évesen itt tett bizonyságot a konfirmáció alkalmával a hitéről. A csoport legifjabbja, Kurkó Csaba útja kevésbé szokványos.