Miért választotta a lelkészi hivatást?

Isten választotta ezt nekem, ugyanis az ilyenkor általában emlegetett elhívást sokáig nem éreztem. Szépen fejlődő rétközi városban, Ibrányban éltem középiskolás koromig, szerető család egyetlen gyermekeként. A hitről a helyi református gyülekezetben, annak is leginkább az ificsoportjában tájékozódtam. Villanyszerelő édesapámat gyakran elkísértem egy-egy munkára, így a hétköznapi problémamegoldás kiskorom óta nagy hatást gyakorolt a gondolkodásomra. Bizonytalankodtam a jövőt illetően, beértem volna egy szakmával is, ennek ellenére még hatodik osztályosként a lelkipásztorom felesége, Vassné Éliás Krisztina pedagógus azzal a mondattal lepett meg: te lelkész leszel… Azóta gyakran idézzük a bölcs előrelátást. Magam jobb híján valamilyen műszaki pályára készültem, pedig észrevehettem volna, hogy az Úr biztos kézzel terelget: előbb a református kollégiumba, majd összefutottam az ifivezetőmmel, aki pár szóval biztatott, nyugodtan írjam be a hittudományi egyetemet is a műszaki mellé. Ekkor mázsás kövek gördültek le a vállamról, és minden a helyére került.

A leghátrányosabb vidéket jelölte ki önnek az Isten. Egy értelmiségi léthez szokott városi fiatal hogyan illeszkedett be a határszéli települések lassúbb ritmusába?

Minél kisebb az életterünk, például földrajzi értelemben, annál jobban figyelnek ránk. Létavértesen a hittanoktatásban, az ificsoportban és az idősek közt láttam el a rám bízott feladatokat. Gyorsan befogadott a gyülekezet, és ez szárnyakat adott. Amikor a négyszázötven lelket számláló Kokadra helyeztek, már nem féltem önálló lelkipásztorként szolgálni a százhúsz fős nyájat. Vonzó feladatként éltem meg, hogy Isten Igéjének a hirdetése mellett a faluközösséggel is törődhetek.

Az egész életük, sorsuk, minden küzdelmük kirajzolódott előttem. Örömeinket és gondjainkat együtt éljük meg. Az internet, a mobiltelefon, a lelkésztalálkozók személyessé teszik a kapcsolatokat is. A kilométereket áthidalja a technika. Isten jelenléte nem függ a község, a város létszámától.

A Jelenlét Pont közelíti az ezernyi hátránytól szenvedő lakosokat a jó szándékú segítőkhöz. Hogy éli meg Kokad népe az ismeretlen emberek együttérzését és támogatását?

Nézzünk körül Magyarország leghátrányosabb településeinek egyikén! A Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány működteti helyben a Felzárkózó települések program ezen elemét. Ráadásul a gyülekezet és a Jelenlét Pont irodája egyaránt a parókia épületében kapott helyet. Az ügyintézéstől a foglalkozásokig, a fejlesztéstől a családlátogatásig széles a paletta. Ruhát, élelmiszert osztanak. A gyülekezet pedig svájci projektet működtet: ez a cigánymissziós program tanodával, a rászoruló gyermekek fejlesztésével, korrepetálásával foglalkozik. A cél a közösség megszervezése, a kisebbségiek integrálása a gyülekezetbe, jelenlét a nehezebb sorsúak között. Hamar körön kívül találhatja magát valaki, de ha a „körön belüliek” a kezüket nyújtják, kisebb lesz a távolság ember és ember között.

Nem készült lelkésznek, de engedte, hogy Isten vezesse az életét. Hogyan foglalná össze röviden, mit kapott az Atyától?

Hihetetlen megnyugvást érzek, a helyemen vagyok. Kérem, formáljon, hogy egyre jobban tudjam őt szolgálni. A mindennapjaimat ez az Ige határozza meg: „Egy dolgot kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy az Úr házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az Úr, és gyönyörködhessem templomában” (Zsolt 27,4).