A valódi egyházfegyelem nem a szervezeti struktúrából fakadó hatalomgyakorlás, hanem a krisztusi parancsok érvényesítése a gyülekezetben, melyben egyházunk él. Az eltűrt bűnök, trágárságok, paráznaságok vagy „csupán” a szeretetlenség mind a Krisztus-testet roncsolják. A megtűrés oka nyilván a félelem attól, hogy a megintés gyakorlata sokakat távol tartana a gyülekezettől.

A keresztyén szabadságot koronként és kultúránként más és más fenyegetések érték. Bár mindig megőrzi a korábbi tartalmat is, koronként képes újakkal kiegészülni azzal, ahogyan ezekre reagál.

Az Isten Igéje élő és ható, de ezt az életet, ezt a hatást nekünk kell megmutatnunk a világban, akik részesedtünk benne, a saját életünk példájával. Nem volt ez másként kétezer, de ötszáz éve sem, és leginkább így van ez ma.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága június 24-én hatályon kívül helyezte a Roe kontra Wade-ítéletet, és visszautalta a tagállamok szintjére az abortusz szabályozásának jogát. Ezzel alapvető, öt évtizedes és megingathatatlannak vélt bástya omlott le. Vajon ebben a globálisnak mondható küzdelemben hol találhatjuk meg a magunk szerepét keresztyénként?