Mára kiveszett gondolkodásunkból az Isten országa, az örök mennyei élet jelenvalósága mindennapjainkban. Közben megfeledkeztünk Jézus Krisztus szenvedésének, vagyis magának a szenvedésnek jelentőségéről is esendő ember voltunk ellenére. Mintha teremtettségünk, megváltásunk és üdvösségünk csak e földi világra és történéseire volna érvényes. Mintha a hirdetett evangélium a sikeres érvényesülésre, egészségre és világi boldogulásra vonatkozna.

Teleki Gáborral tartok a gyülekezet ügyeit intézni, még az istentisztelet előtt. Ennek a – svájci magyarokat összegyűjtő – kicsi közösségnek a szó eredeti értelmében arisztokrata a gondnoka, Krisztus az Ura és Isten a gondviselője. Isteni és emberi áldozat áldása van rajta.

A templom berendezését az igehirdetésnek és a sákramentumoknak rendelték alá. A kereszttel pedig, mint a római egyház jelképével, egyáltalán nem akartak azonosulni, inkább az áldozat és a megváltás ószövetségi archetípusait alkalmazták. Így ábrázolták adott esetben a kereszt helyett a Bárányt, vagy Jónás cethalból szabadulásának képét.