A látványok által uralt világban kell végiggondolnunk, mit jelent az imádság éve, hogyan kereshetünk új utakat az evangélium hirdetésére. A mai kultúra sok tekintetben az azonnali fogyasztás logikájára épül. A klasszikus irodalom még maradandó akart lenni, nemzedékeken át formálni a gondolkodást. A szórakoztatóipar már csak addig akar létezni, amíg tart az előadás, a sorozat. Mint a popcorn: az a dolga, hogy gyorsan elfogyjon és feledésbe merüljön.

Ma újra ki merem mondani, hogy ahol nincs jelen a szeretetszolgálat, arra a gyülekezetre igazzá lehet az intés: „...az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” A keresztyénségnek ez a tevékenysége nagyon is látható módon jeleníti meg Isten ama napon elhangzó szavát, amelyet kiemelt Igénkben olvashatunk. Ma súlyos betegként látom a református egyházamat.

Szeretném ennek az utazásomnak a végén megtapasztalni azt a csodát, hogy meg tudom különböztetni az igazat a hamistól, és meg tudom érteni Isten akaratát az életemben, ezáltal pedig abban a családban, ahol élek, és abban az egyházban, ahol megtaláltam őt!