Mi, reformátusok is odaülünk Krisztus lábaihoz, hogy őt hallgassuk, tőle tanuljunk. Oda ülünk, ahol az ő tanítása, a keresztről szóló beszéd felhangzik az igehirdetésekben. Oda gyűlünk, ahol imádságban segítségül hívjuk üdvözítőnket, feltámadáshimnuszokat éneklünk, és az Úr halálának jegyeit kapjuk az Úr asztalánál. A legjobb helyen leszünk, és nem azzal leszünk tele, amit mi adunk vagy teszünk, hanem azzal, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten, mentő szeretetéből.