Azért fogalmazunk másként, mert ez a divat. Halljuk, utánozzuk önkéntelenül is. Pedig továbbra sem félreérthető, ha kilencvenhatodikat mondunk, és az sem, hogy énekeljük el az ének nyolcadik és kilencedik versét. Az anyanyelvünk szerinti természetes sor számnévnél miért volna jobb a bejelentés mostanában terjedő módja? Tekintsünk vissza néhány példa erejéig!

A sok ének, a vastag énekeskönyv vonzza azt a magyarázatot, hogy a gyülekezet és a gyülekezeti tag számára van bőven választásra érdemes ének. Volna. Ízléséhez és szokásához mérten. De a mindenféle énekek nem lehetnek egyazon stílusúak. Az énekek rétegeiben sokszor magyarázatra szorul a Bibliához ragaszkodás, a régi nyelv.

Versbe öltöztette Habakuk zsoltárát David Pawson angol lelkész, aki életéből eddig négy évtizedet töltött el a Biblia ismertetésével. Akkor írta, amikor a prófétákat magyarázta gyülekezetekben. Meglepő, de meggondolt döntés, hogy dallamra írta munkájának ezt a szemléltető betétét – Beethoven örömódájának dallama zsongott benne. Könyve, a Kulcs a Bibliához címmel tavaly jelent meg magyarul.