A reformátorok ismerték fel újra: Isten nem az érdemeinkre tekintettel jött közénk Krisztusban, hanem mert irgalmazott az esendő és gyarló embernek. Amikor a Teremtő Atyát keressük, az igazat, az állandót és a könyörülő Istent találjuk meg, aki a vele való találkozás nyomán elindítja az emberben a változást, a megújulás szükségességének tudatosulását.

A vágyott felfrissülés csak akkor következik be, ha nem az egyház szervezete, az egyházi élet kerete változik, hanem mi magunk újulunk meg naponként, és elkötelezzük magunkat az Isten szerinti életre. Az evangélium egyértelműen és félreérthetetlenül tárja elénk: a változást magunkban kell elkezdenünk. A folyamatos önvizsgálat és életünk megjobbítása viszont soha nem lehet öncélú.

Az advent a várakozás időszaka. Minden advent és minden karácsony újabb esély nekünk. Esély arra, hogy méltóképpen megemlékezzünk Istenünk jótéteményéről. És arra is, hogy jobbá váljunk. Ebben a várakozási időszakban, eleinkhez hasonlóan, tartsunk lelki böjtöt! Vizsgáljuk meg magunkat, felkészültünk-e kellőképpen arra az alkalomra, hogy Isten emberként közénk jött!