Különleges humora volt a mi Istenünknek, amikor a nagyböjti időszakot tavaszra „tervezte”. Azt a negyven napot, amikor a lelkünkben fel kellene készülnünk a feltámadás ünnepére. Ez az időszak emlékeztet bennünket Jézusnak arra a negyven napjára, amikor a pusztában „csak beszélgetett” az Atyjával. Csendben, a természet lágy ölén, étlen-szomjan.