„…tegyetek tanítvánnyá minden népet…” – Máté evangéliuma 28. fejezetének 19. verséből választottak vezérigét az ifjúságmissziói csendesnapra. – Egyszerre hajt és nyomaszt ez az Ige – vallotta meg Kádár Péter, a kollégium főigazgatója köszöntőjében, utalva a felelősségre és a motivációra, amelyet ez az igeszakasz hordoz. Mózes első könyvének 14. fejezete alapján hirdetett Igét Wébel Zsolt, a Baranyai Református Egyházmegye esperese, aki rámutatott: olyan korban élünk, amikor különösen is megméretnek a keresztyének. Kiemelten igaz ez az elmúlt évekre a lelkipásztorok és hitoktatók tekintetében.

– Ma sokszor elhangzik, hogy az egyház, a keresztyén ember ne szóljon bele a világ dolgaiba. De a hívő élete nem szorulhat be a parókia vagy saját otthona falai közé. Lényeges, hogy felkészüljünk a világ dolgaira és az abban adódó feladatok megoldására hit által – hangsúlyozta az esperes, majd rámutatott: a hit nem mérlegel, amikor szükség van rá, azonnal segít. Csak a szeretet által munkálkodó hit működik így.

LÉLEGEZTETŐ- VAGY KONDIGÉP?

Gulyásleveshez hasonlította az ifjúsági missziót Komor Csaba, a pécsi Refi iskolalelkésze, az egyházmegye ifjúsági előadója.

– Minél többet beszélünk róla, annál jobban kívánjuk… – fogalmazott a nap koordinátora, aki rámutatott: fontos, hogy a sokszor hallott receptek cselekedetekké váljanak. A két alapvető kellék nélkül sosem készül leves: tűz és víz. – Az élő víz Isten Igéje, amely elengedhetetlen az életünkben. A tűz a Szentlélek, aki kellő hőfokot ad ahhoz, hogy összeér- jenek az ízek – mutatott rá a Pécs-Kelet-Mecseki Református Missziói Egyházközség lelkipásztora.

– A hitvallásról és misszióról beszélve az a legfontosabb, hogy gyakorlatiasak legyünk – kezdte előadását Hajdú Zoltán Levente, a missziói szolgálat főigazgatója, aki a Bibliát és protestáns hitvallásainkat olyan sarokpontokként határozta meg, amelyektől nem szabad eltérni.

– Hitelesen és megragadóan, életszerű frissességgel és dinamikával kell közvetítenünk az evangéliumot – mutatott rá a lelkipásztor, majd megkérdezte: meggyőződésed, hogy Isten valódi, határozott, személyes célt és küldetést ad az életednek? Isten meg akar valamit valósítani rajtad keresztül. Ezt úgy képviseled az emberek között, hogy az másokat is magával ragad? – Leegyszerűsítve ma ez a hitvallás és a misszió – jelentette ki a főigazgató.

Rámutatott: keresztyénként nem szabad túlértékelnünk magunkat, de ne legyünk magányos bozótharcosok sem. – Egymásra bíz bennünket az Isten – mondta a lelkipásztor, a továbbiakban pedig rámutatott: az emberek abban a gyülekezetben találnak otthonra, ahová jó menni, ahol módjuk nyílik a lelki táplálkozásra és növekedésre. A reformátusság jövőjével kapcsolatban arról beszélt, hogy egy változó társadalomban az egyház szervezete is szükségképpen változik. – Amikor gyülekezetekről beszélünk, nem lélegeztető-, hanem kondigépet szeretnénk gyártani – emelte ki, rámutatva, hogy Isten élő egyháza csak dinamikus és kapcsolatteremtő lehet, szükséges a cselekvő együttműködés.

– Az Úr arra hívott el, hogy kelj fel, és tündökölj! A világ éhezik és szomjazik erre a tiszta ragyogásra – zárta előadását a lelkipásztor.

A KONFIRMÁCIÓ MINT KRÍZISPONT

Czikó Györgyi, a Dunamelléki Református Egyházkerület ifjúsági előadó- ja, a Soli Deo Gloria (SDG) Református Diákmozgalom alelnöke az idei céljukról beszélt: középpontba helyezni az ifjúsági missziót, és bevonni minden érintettet a szülőket, nagyszülőket, a gyülekezetek idősebb rétegeit.

– Az ifjúsági misszió minden rétegét meg kell mozgatni, hogy a befogadás működhessen – fogalmazott. Mint rámutatott, a fiatalok három dolgot keresnek a leginkább egy gyülekezetben: közösséget, békességet, tisztaságot. Az előadó a kerületi ifjúsági misszió fel- építését háromsávos úthoz hasonlította: középen áll a gyülekezet, mellette a két szélen az intézmények és az egyéb szervezetek, mint például az SDG vagy a Református Fiatalok Szövetsége.

– A végén csak a középső sáv marad meg, de jó látni, hogy több irányból vezet az út ide – mutatott rá Czikó Györgyi. Fontos elemként említette meg az egyházmegyei ifjúsági missziókat. – Hívjuk-e a fiatalokat a gyülekezeteinkbe? Imádkozunk-e azért, hogy megtalálhassák a közösségeinket? Ők nem a jövő egyháza, nekik ma vannak kérdéseik, ma keresnek békességet és igazságot – helyezte a jelenlévők szívére.