A teológia nem luxus
Vajon tudjuk még, miért és hogyan imádkozzunk? Milyen szerepet tölt be az imádság a családok és a gyülekezetek mindennapjaiban? Vladár Gábor szerint ezek a kérdések a teológiai gondolkodástól sem választhatók el. A Doktorok Kollégiumának elnöke tapasztalataiból kiindulva világít rá a tudományos munka és a hitélet összefüggéseire, az ökumenikus együttműködés jelentőségére és az egyház mai felelősségére.
Az idén ötvennégy éves Doktorok Kollégiumának feladata keretet adni mindannak a tudományos munkának, ami a református egyházban zajlik. – Azt hiszem, a szervezet akkor végzi jól a dolgát, ha a tudomány művelése mellett látja a gyülekezeti élet szükségleteit is. A teológia tudománya nem felesleges, nem luxus, hanem az egyház életfontosságú feladata.
Napjainkban, mikor egyre többen keresnek támaszt keleti tanításokban, meditációs gyakorlatokban, vajon észrevesszük-e, hogy a református kegyességi hagyományaink jóformán eltűntek, és velük együtt talán a mindennapjainkból is kiveszett az imádkozás rendje? – állítja Vladár Gábor, a Doktorok Kollégiumának elnöke. Példaként a Szikszai György-féle imádságoskönyvet említi, amelyet egykor rendszeresen forgattak gyülekezeteinkben. Ebben szerepel a többi között a gyógyszer bevételekor mondandó imádság, ami rögtön két tényezőre is utal.
Egyrészt arra, hogy egyházunk nem mond le a tudomány erejéről, amikor a gyógyszer bevételét szükségesnek tartja, egyúttal azonban az ima erejéről sem enged megfeledkezni. – A probléma az, hogy kiestünk a rendből, pedig, ahogyan a régiek mondták, ha megtartjuk a rendet, az is megtart bennünket. Hiszem, hogy sok divatos probléma, életünket keserítő feszültség megszűnne, ha visszatalálnánk a teremtettségben rejlő rendhez – szögezi le a lelkipásztor.
VLADÁR GÁBOR a Pápai Református Teológiai Akadémia alapító rektora, az akadémia Biblikus Intézetének egykori tanára. 1993-ban doktorált újszövetségi témakörből, és azóta is aktívan részt vállal a bibliai tudományok művelésében. A Doktorok Kollégiuma Újszövetségi Szekcióját vezette, majd 2021-ben megválasztották a szervezet elnökének. Tudományos munkája mellett 1983–2022 között a Soproni Református Egyházközség lelkipásztora volt.
ELVÁLASZTANI A TANT A TÉVTANTÓL
A tudományos szervezet időről időre nyilatkozatok előkészítésével is igyekszik segíteni az egyházban zajló munkát. Vladár Gábor ilyetén feladataik kapcsán elmondja: nem csak céljuk, kötelességük is állást foglalni az egyházra is tartozó aktuális kérdésekben.
– A kérdéseket az élet veti fel, nekünk pedig kötelezettségünk elválasztani a hitet a tévhittől, a tant a tévtantól. A teológia határozott feladata a tanítói szerep vállalása, az, hogy a Szentírás alapján véleményt alkossunk olyan teológiai és társadalmi kérdésekről, amelyek egyházunkat alapvetően érintik. 2022-ben a Zsinat kérésére a teremtési rend és nemi identitás kérdésében dolgoztak ki háttéranyagot, később az ébredés fogalmával kapcsolatban segítette a testület tanítói feladatát. Legutóbb tavaly kérdezték meg a szervezet elnökségét, mi a véleményük arról, hogy 2026 egyházunkban az imádság éve legyen.
– Természetesen támogattuk ezt a gondolatot, javaslatokat fogalmaztunk meg, és új szempontokat igyekeztünk felmutatni. Személyes tapasztalatom szerint gyülekezeteinkben olykor a legelemibb hitismereteknek is híjával vagyunk. Az egyház viszont csak akkor egyház, ha hitelesen tesz bizonyságot Krisztusról a világban. Ezt a bizonyságtételt mindig megelőzi az Istennel folytatott bensőséges beszélgetés. Jónak találtuk tehát a témát, mert hívő közösségben nemcsak imádkozni lehet, hanem együtt gondolkodni is annak értelméről és céljáról – fejtegeti az elnök.
Tapasztalata szerint hittanos diákjaink azt tudják, hogy a muszlimok naponta ötször, a katolikusok háromszor imádkoznak a maguk szabályai szerint – de a saját felekezetünk iránymutatásait gyakran nem ismerik. Ezen elgondolkodva felmerül a kérdés: vajon családjainkban, személyes életünkben hol az imádság helye?
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!