Az idősgondozás közös felelősség
Az idősgondozás régóta ismert problémákkal küzd: egyre több a támogatásra szoruló ember, de kevés a segítő. Patyán László szociális munkás és kutató szerint a megoldás nem csupán az anyagi források növelésében, hanem a meglévő ellátórendszerek felülvizsgálatában és a szereplők közötti feladatkörök tisztázásában is keresendő. Az öregek mindennapjainak megkönnyítésében a települési közösségek és a gyülekezetek is szerepet vállalhatnak.
Húsz éve tanulmányozza az idősgondozást. Melyek voltak a legfontosabb témák ebben az időszakban?
Az OECD-vizsgálatok és az európai uniós jelentések két évtizede ugyanazokra a gondokra hívják fel a figyelmet: Kelet- és Dél-Európában óriási a gondozási szükséglet, tehát sokan igényelnek támogatást, de nem elég jó az ellátás szerkezete. Jellemzően fejletlen intézményrendszereket találunk ezekben a térségekben, emiatt nehéz bekerülni az ellátásba. Mindez nagy terhet ró a családokra. Bár nem új keletű probléma, mostanra életbevágóvá vált rendszerszinten válaszokat találnunk. Az előrejelzések szerint tíz éven belül két-háromszorosára kellene növelni az országok költségvetéseiben az erre szánt pénzt. Ez Kelet-Európában lehetetlennek látszik.
Amiatt kell ilyen mértékben növelni a szektor forrásait, mert egyre több a szépkorú, vagy mert olyan rossz helyzetből indulunk?
Mindkettő: gyorsan növekszik a gondozási igény, tehát egyre többeket kell segíteni, de elmaradásból is indulunk. Évtizedes folyamat ez, amelyben a kormányok és rendszerek egymástól öröklik a rossz struktúrákat. Ez sem magyar sajátosság, a régióban máshol is hasonló gondokkal küzdenek.
A meglévő rendszerek átgondolására van szükség, mert ez nem költséges lépés, de változásokat indíthat el. Ha átnézzük, kik vesznek részt az ellátásban, és felmérjük, ők pontosan mivel foglalkoznak, megláthatjuk, hogyan segíthetik egymást a különböző szereplők, és hol találunk rejtett tartalékokat.
PATYÁN LÁSZLÓ szociális munkás, egyetemi docens. 2021 óta tanít a Sárospataki Református Hittudományi Egyetemen, jelenleg a Társadalomtudományok Intézetének munkatársa, zömében szociális munkás és diakónia szakos hallgatókat oktat. Előtte huszonkilenc éven át a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Karán dolgozott. Szociális munkásként a hajléktalanellátással foglalkozott, 2006 óta a gerontológia területén végez vizsgálatokat. PhD-fokozatát 2018-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Szociológia Doktori Iskolájában szerezte meg.
Milyen módokon segít jelenleg idehaza az ellátórendszer?
Egyrészt formális, intézményi gondozással – ez a kevésbé hozzáférhető. Sokkal gyakoribb az otthonközeli gondozás, amelynek több formája létezik. Némelyek csak bizonyos feladatokban kérnek támogatást, például a bevásárlásban vagy az ügyintézésben. Ebben egy naponta vagy hetente néhány órára érkező szociális szakember is segíthet. Nehezebb helyzetben, amikor erősen leromlik egy gondozott állapota, már huszonnégy órás jelenlétre lenne szükség. Ilyenkor a rászoruló otthonában nyújtott ellátás jellemzően nem elegendő.
Ideális esetben hogyan egészíti ki egymást a családtagok által végzett gondozás és a szakmai segítségnyújtás?
Jó esetben nem különálló felekről beszélünk, hanem közös célért dolgozó társakról. Az ideális az, ha a család már akkor kap támogatást szakmabelitől, amikor a gondozás igénye először felmerül. Ilyenkor tisztázhatják a feladatok megosztását, megbeszélhetik, miben van szükségük a családtagoknak támaszra, és milyen helyzetekben feszélyezi őket egy idegen jelenléte. A család ekkor még szinte mindent el tud végezni, de fontos, hogy felvegye a kapcsolatot a segítővel, mert azt tapasztaljuk, hogy minél intenzívebbé válik a gondozási folyamat, annál nehezebben engednek be idegent a családtagok. Amikor igazán megterhelővé válik a gondozás, éppen akkor jelentkezik fokozottan az igény az intimitásra, és a családtagok egyre kevésbé tudják elképzelni, hogy azokat a munkákat – például a rokon fürdetését, öltöztetését –, amelyeket ők addig elláttak, átadják egy ismeretlennek. Ha azonban a folyamat elejétől jelen van a segítő, a család inkább azt éli meg, hogy számíthat támaszra, elérhető valaki, aki másfajta szemlélettel, hatékonyan segít. Ehhez elengedhetetlen a személyes, jó kapcsolat.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!