Lelkipásztorként azt tapasztalom, június közepére elég alaposan el tudok fáradni. Noha megritkulnak a hétközi alkalmak, nincsenek hittanórák, talán még a lelkigondozásra várók sora is rövidül, hiszen mindenki nyaralni megy. Azonban jön a táborok szezonja: többféle is van, a rájuk készülés elviszi a július vagy az augusztus jó részét. Aztán már lehet is hangolódni a következő tanévre, szervezni a hitoktatást. Ezek közé kell beszúrni valamiféle minőségi – azaz testben és lélekben is feltöltő – pihenőidőt. Merthogy a lelkész is ember: kimerül, elfárad. Ha pedig a pihenésem nincs megoldva, akkor nem tartható fenn a szolgálatom sem.