Egyre élhetetlenebb a földi lét az ember miatt. Miattunk. Nóé kortársai, akikhez az utolsó idők nemzedékét hasonlította Jézus, talán nem voltak sokkal rosszabbak, mint a mai emberiség. Mi is megérdemelnénk egy új, a régihez hasonló özönvizet. Azonban érvényes a szövetség, és benne az ígéret, amelyre az összes klíma- és egyéb félelem közepette is ráállhat, amelybe belekapaszkodhat az ezernyi bizonytalanság közepette élő hívő.

Mennyit ér az, aki e sorokat írja, és mennyit az Olvasók egyen-egyenként? Erre a kérdésre a legmegdöbbentőbb választ a Bibliában találjuk. „Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örökélete legyen”. Istennek mi valamennyien, külön-külön olyan értékesek vagyunk, hogy egyszülött Fiát is kész volt ideadni értünk.

Mária és Márta története erről szól: mindenki maga felelős azért, hogy szinten tartsa a lelki kosarát. Nem a környezetem a felelős ezért, nem a családom, magam vagyok felelős. Mária a jobb részt választotta. S ez a második: megállni, és rendszeresen időt tölteni Jézussal.

Mi történik akkor, amikor Jézus megérinti az ember életét? Az a kéz oda nyúl, ahová kell. Oda ad érintést, ahol valami sérült bennünk, ahol valami elveszett vagy törött. Oda, ahol beteg vagy, sérült, béna vagy elesett. Oda ad ez az érintés ajándékot, ahol a legnagyobb az ínség. Oda ad, ahol nekünk nincsen: békességet, gyógyulást, reménységet.