Imádkozzunk!
Várlak vissza
Nem állok tovább
várakozva,
bámulva eget,
felleget.
Nem merengek vissza
a tegnapra,
hanem indulok tovább,
veled.
Földi önmagam
Lelkedre bízva,
Krisztusom,
így várlak vissza.
Ámen.
Várlak vissza
Nem állok tovább
várakozva,
bámulva eget,
felleget.
Nem merengek vissza
a tegnapra,
hanem indulok tovább,
veled.
Földi önmagam
Lelkedre bízva,
Krisztusom,
így várlak vissza.
Ámen.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
Rezzenéstelen arca nem árulja el, de a szaharai hőség tűzpróbáján megy át, lénye mélyéig hatol az a két nap. Megússza élve vagy mégsem? Hazafelé menet már érik benne a valóság, a felismerés, hogy kicsoda ő, és mi történt. Belátja, hogy nem véletlen volt a baleset. Hova, mibe tér haza? Az ember, akinek megbocsátottak, már nem élhet úgy, mint azelőtt.
A Biblia közös olvasása nemcsak Isten üzenetének mélyebb megértését segíti elő, hanem közösségi élményt is nyújt, amely megerősíti a hívők közötti kapcsolatot. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. Az e heti bibliai szakaszhoz kapcsolódóan Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást nyújt a szöveg mélyebb megértéséhez.
Nemcsak Péter, hanem mi, mai fogadkozók is rázódunk a gonosz rostájában. A reménységünk, hogy a megkísértett és győztes Jézus könyörög értünk, el ne fogyjon a hitünk. Ha magunkba nézünk, a helyükben mi sem lettünk volna hűségesebbek. Jézusnak nem lehettek társai abban a szenvedésben és halálban, amelyet az emberiségért viselt.