A közbeszédben sokszor hangzik el az a megállapítás, hogy bizonyos kezdeményezések, érdekcsoportok erőtlenek. Hiába a szándék a változtatásra, a megújításra, a kritikai hang megfogalmazására, nincs erő a véghezvitelre. Az erőtlenségnek sok oka lehet: megfáradás, kiégés, elbizonytalanodás, lelki kiüresedés. Szomorú tapasztalás, ha ezek a tünetek érzékelhetők, tetten érhetők egyházunkban.

Heti bibliai szakaszaink sorában Pál apostol ezt írja a rómaiaknak: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.” (Róm 15,1) Az apostol buzdít és int: amikor észrevesszük, hogy némelyek a gyülekezeteinkben, a környezetünkben – ez lehet akár a család, akár a munkahely – erőtlenek, ne maradjunk tétlenek, hanem hordozzuk a gyengeségeiket.

Különösen érdekes, hogy Pál apostol leveleiben az erőtlenek kifejezés többször is előkerül. Ez rámutat arra, hogy egy hívő ember is elerőtlenedhet, akár többször is keresztyén élete során. Így ír az apostol: „Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” (1Thessz 5,14)

Mit jelent erősnek lenni? Ma leginkább azt, hogy mindent meg tudok oldani egyedül – csakhogy ez világi gondolkodás. A Szentírás máshogyan beszél erről, hiszen azt mondja Pál: „…amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10) Vagyis az számít annak, aki tudja, hogy az ereje nem önmagában rejlik, hanem Isten adja azt neki. Ő teszi képessé arra, hogy elviselje a terheket, és másokat is tudjon emelni, erősíteni. „Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért.” (Róm 5,6)