... az évet fogadkozások nélkül Keresztelő Jánossal! A legtöbben az elmúlt évet is vele, azaz adakozásra hívó szavai szerint zártuk. Ha nem vettük is szó szerint, ha nem olyan pontosan követtük is azt, amilyen radikálisan ő fogalmazott a neki föltett kérdésre. Mit tegyünk? – ezt kérdezték az emberek a prófétától, aki ugyancsak keményen szólította meg a hallgatóit. Máté evangéliuma szerint csak a vallás vezetőinek szólt a viperafajzatok fenyegető kifejezés (Mt 3,7), Lukács viszont úgy írja, hogy mindenkinek, a sokaságnak (Lk 3,7). Azoknak hirdette a megtérést, akik kimentek hozzá, s azután bűneiket bánva megkeresztelkedtek. Rémülve-rettenve kérdezték tőle, hogyan éljenek, mit tegyenek, miben áll a megtérés, miben kellene változniuk. „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék!” (Lk 3,11)

A Károli-fordítás félreérthetetlen: „egyiket adja annak, akinek nincs”. Ma is megszégyenítő osztozást kívánt. Lehet úgy is? A mi adományozási hullámaink – bármilyen megható magaslatokba csapnak karácsony idején – szánalmas árnyékai annak, amiről János beszél. A valódi osztozás két testvér között a megfelezés. Hol vagyunk mi ettől? Nem dőlhetünk önelégülten hátra. A világ nagyobbik fele, bizony, rászorul az igazságos vagy testvéries forráselosztásra! Az ünnepi érzékenységünk és adományozási lázunk idővel el múlik, a hiányok pedig maradnak. Ne felejtsük el a próféta ökológiai intését! S ez még nem is a krisztusi több, csak az útkészítő igazságérzete.

Keresztelő János harcias, provokáló kiállása után pedig valami mást olvasunk róla János evangéliumában. Abban szelíd arc jelenik meg előttünk, aki azt mondja Jézusról: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” (Jn 3,30) Micsoda program! Éppen féltékennyé akarták tenni őt: lám, Jézus is keresztel és követői vannak… És ki az, aki nem a saját nagyságára törekszik? Az ember mindig több és nagyobb akar lenni. Hiszen éppen azért gyűjt sikereket, amelyek persze legtöbbször vaskos anyagiakban (is) mérhetők. Talán csak a művészek, költők, festők, zeneszerzők éltek úgy, hogy örültek, ha elismerték műveiket, de nem gazdagodtak meg rajtuk, sőt gyakran éheztek. Meg kellett ahhoz halniuk, hogy a világ fölfedezze, milyen nagyok voltak.

De neki, Jézusnak kell naggyá növekednie bennünk! Akar juk-e, engedjük-e? Vagy marad a kicsi Jézus és a nagy egó? Kisebbé lenni néha azt jelenti, hogy engedjük másnak is, hogy szóhoz jusson, igaza legyen. Ez évben – és egy életen át – visszatérő kérdés: mi és ki növekszik bennünk?