A balatonszárszói diaszpórakonferencián hatvankét résztvevő osztotta meg tapasztalatait előadásokon, panel- és csoportbeszélgetéseken. Az esemény Balog Zoltán püspök áhítatával kezdődött, majd Steinbach József püspök köszöntésében a diaszpórában élő és szolgáló magyar református közösségek helytállását méltatta. Őt Mező István Mózes, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatalának vezetője követte, aki a Kárpát-medencei és diaszpóraosztály munkáját ismertette. Sógor Csaba, az osztály vezetője előadásában a modern diaszpóra lényegét így fogalmazta meg: jelen lenni a világban. Gér András László zsinati tanácsos a 2008-as diaszpórakonferencia ajánlásait idézte fel, hangsúlyozva, hogy az akkor megfogalmazott célok ma is időszerűek.

A konferencia panelbeszélgetései a magyar református diaszpóra átalakuló helyzetére és jövőbeli feladataira összpontosítottak. A résztvevők rámutattak: a szórvány világa ma már rendkívül sokszínű, hiszen egészen más helyzetben vannak a történelmi emigrációból kinőtt észak-amerikai gyülekezetek és a Nyugat-Európában kialakult új, mobil közösségek. Míg az előbbi régióban sok helyen saját templomok, intézmények és több generáción átívelő közösségek őrzik a magyar református örökséget, addig utóbbiban a gyors helyváltoztatás, a folyamatosan cserélődő tagság és a bérelt közösségi terek miatt jóval törékenyebb gyülekezeti struktúrák alakultak ki.

Többen hangsúlyozták, hogy a diaszpóraszolgálat speciális felkészültséget igényel: nyelvtudást, kulturális érzékenységet, missziói szemléletet, közösségszervezői készséget és nagyfokú személyes teherbírást. Felvetődött a teológiai képzés megújításának szükségessége, ösztöndíjprogramok indítása, valamint a világi munkatársak és laikus szolgálattevők képzésének fontossága, akik bizonyos területeken át tudnák venni a lelkipásztorok feladatait.

Szó esett a generációváltásról és az identitásőrzésről is. A résztvevők szerint a második és harmadik generációban egyre gyakoribb, hogy a fiatalok már kevésbé beszélnek magyarul, ami a missziót és a közösségi építkezést egyaránt nehezíti. Többen hangsúlyozták, hogy a diaszpóragyülekezetek egyszerre lelki és kulturális központok: az emberek nemcsak istentiszteletet keresnek bennük, hanem kapcsolódást, közös nyelvet és otthonosságot is. Ugyanakkor figyelmeztettek arra is, hogy könnyen pusztán kulturális találkozóhellyé válhatnak, ha a hitbeli tartalom háttérbe szorul.

A panelbeszélgetések kitértek a vegyes felekezetű gyülekezetek helyzetére, a hétvégi iskolákra, a hittanoktatásra, valamint az online szolgálatok szerepére is. A résztvevők szerint az online kapcsolattartás ma már nélkülözhetetlen a diaszpórában, azonban nem helyettesítheti a személyes jelenlétet és a gyülekezeti kapcsolatokat. Emellett hangsúlyozták az észak-amerikai templomok, gyűjtemények és egyházi intézmények megőrzésének jelentőségét, amelyek nem pusztán ingatlanok, hanem a magyar református identitás történeti emlékei.

A legutóbbi, 2008-as diaszpórakonferencia ajánlásait kiegészítve a fórum résztvevői új nyilatkozatot fogadtak el, amelyet a következő napon ülésező Generális Konvent elé terjesztettek.