Sokaknak nehezen értelmezhető a Szentháromság, pontosabban az, ki is a Szentlélek. Isteni erőként tekintsünk rá, vagy inkább mint személyre?

A szó héber megfelelője a ruah, ami szelet, leheletet jelent – olyasmit, amit nem látunk, mégis érzékelhető a jelenléte és az ereje, nemcsak jólesik, de éltető is. A levegőt sem tudjuk megfogni, mégsem kételkedünk a létében, nélküle élni sem tudnánk. Mégis, a Biblia személyként beszél a Szentlélekről, aki kijelenti Isten Igéjét, vezet bennünket, és átformálja az ember életét. A korinthusbeliekhez írott első levélben azt olvassuk: „a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is”, vagyis előttünk is feltárja, kicsoda az Úr. Pál apostol efezusiakhoz írt levelében pedig arra figyelmeztet, ne szomorítsuk meg Isten Szentlelkét.

Maga a Szentháromság talán még jobban érthető, ha úgy fogalmazunk: az Atya teremtő és gondviselő szeretetét, Jézus Krisztus megváltását és a Szentlélek jelenlétét ugyanannak az egy Istennek a valóságában tapasztalhatjuk meg. Ő az, aki közel visz bennünket Krisztushoz, és mozgásba hozza az addig halálban szunnyadó életünket. A Biblia egy helyen a paraklétosz, azaz pártfogó jelzővel illeti. E jogi értelmezése mellett az ókori görögök számára azokat a kis hajókat is jelentette, amelyek a nagyobb járműveket biztonsággal a kikötőbe vezették. Nekem különösen sokatmondó ez a kép, mert megerősít abban, hogy támadjon bármekkora vihar az életemben, Isten Lelke elvezet a révig. A Szentírás több tulajdonságot is kapcsol hozzá: a bölcsesség, az igazság Lelkének nevezi. Engem lenyűgöz az is, ahogyan kreativitásra, alkotásra és szolgálatra indít embereket. Amikor például Mózes a szent sátor elkészítésére kijelöli Becalélt és Oholiábot, a két mesterembert betölti Isten Lelke, képessé téve őket különböző anyagok megmunkálására és a sátor megtervezésére.

Hol találkozhatunk még a Szentlélekkel az Ószövetségben?

Számos alkalommal olvashatjuk, hogy Isten Szentlelke elkezd beszélni emberekhez, tettekre bátorítja őket, vagy erőt ad nekik a harcban. Mózesről ugyan nem írja a Biblia, hogy betöltötte, de tudjuk, hogy az általa kiválasztott hetven vénre a benne levő Lélek árad ki, vagy miután Isten megjelent előtte a Sínai-hegyen, sugárzó arccal jön le onnan – az isteni jelenlétet tükrözi vissza. Józsefet szép termetű, szép arcú férfiként jellemzi a Szentírás – itt sem a vonzó megjelenéséről van szó csupán, hanem arról, hogy Isten különleges módon volt jelen az életében.

Saul királlyá választása után prófétálni kezd az őt ismerők meglepetésére. Dávidra ugyancsak rászáll a Lélek még azelőtt, hogy fölkenik királlyá, ez teszi őt képessé megannyi nehéz feladat elvégzésére. Hasonlóképpen sok más próféta is ezáltal válik alkalmassá arra, hogy teljesítse a kapott küldetést.

Említésre méltó még Elizeus próféta esete: amikor Illést elragadja az Úr, ő azt kéri, jusson neki kétszeres rész az Illésben munkálkodó Lélekből, és ezt meg is kapja, ezután történnek a csodatételei.

Mit jelenthetett az, hogy Elizeus „kétszeres részt” kért Illés lelkéből?

Úgy gondolom, Isten bőségesen tud adni a Lelkéből, de ez valójában rajtunk is múlik: ha tele vagyunk minden más gondolattal, akkor sajnos kevesebb teret hagyunk neki. De ha vágyunk az ő közelségére, és imában kérjük a vezetését, ő örömmel közeledik hozzánk, mivel ez azt jelenti, szorosabb kapcsolatot szeretnénk vele. A Szentlélek munkája pedig összeköt bennünket mind az Atyával, mind a Fiúval.

Amikor Elizeus kétszeres részt kapott a Lélekből, akkor – értelmezésem szerint – mélyebbre fűzte az Úrral való kapcsolatát.

Hogyan formálja át az ember életét Isten Lelke?

Amikor valaki imádságban elköteleződik Isten mellett, akkor bőven kiárasztja rá a Lelkét. Ha felismeri és kimondja a bűneit, leteszi azokat az Úr elé, hatalmas felszabadultságot él meg. Lekerülnek róla az addig cipelt terhek, a sötét zugot, amelyben élt, hirtelen fény tölti be. Ahol ugyanis Isten Szentlelke megjelenik, ott a sötétségből világosság lesz, a káoszból rend, az élettelenből élő.