A református cursillo húsz éve van jelen a Kárpát-medencében. Bár az alkalmakon részt vevők szívesen beszélnek arról, milyen hatással volt rájuk a hétvége, magáról a három napról rendszerint kevesebb szó esik. A szervezők szerint nem azért, mert bármit is titkolni szeretnének, hanem mert bizonyos tapasztalatokat nehéz előre átadni. – Hasonlít az ejtőernyőzéshez – fogalmaz Rakk Erika, a mozgalom munkatársa. – Hiába magyarázzuk el, nem tudhatjuk, mit él át valóban az, aki ezt ki is próbálta.

Az eredetileg katolikus gyökerű lelkiségi mozgalom a múlt század közepén indult útjára Spanyolországból, protestáns formájában pedig 2005 óta létezik a Kárpát-medencében. Idén a REND fesztiválon is képviseltetik magukat, részben azért, hogy kilépjenek abból a félhomályból, amely sokak szemében ma is körülveszi őket.

MEGVÁLTOZOTT HÉTKÖZNAPOK

– Csak sátoros ünnepeken jártam templomba, a hitéletem a nullához közelített – vallja be Rakk Erika. A néhány hete nyugdíjba vonult belgyógyász főorvost egy katolikus orvoslátogató hívta el egy tihanyi hétvégére, amelyre valamiért mégis igent mondott. A háromnapos alkalom után pedig, mint megtudjuk, fokozatosan megváltozott az élete. – Ott megtanultam, hogy rendszeres imádság és bibliaolvasás által hogyan haladhatok előre a hit útján – fejti ki. A civil résztvevők bizonyságtételeit hallgatva arra jutott: ha mások életében működik az imádság és az Istenre figyelő élet, ő is szeretné ezt kipróbálni.

Rövid távú célként azért kezdett imádkozni, hogy mindezt a férje is átélhesse. Hosszabb távra az volt a kérése, hogy egyszer majd nyugdíjasként szolgálhasson ilyen alkalmakon. Másfél évvel később, az első monoszlói hétvégén a férje résztvevőként, ő pedig már munkatársként volt jelen. – Attól kezdve együtt jártunk bibliaórára – mondja boldogan.

KATOLIKUS GYÖKEREK, PROTESTÁNS KÖZEG

– Tősgyökeres református családból származom – kezdi Kántor Miklós, a református cursillo veszprémi régiójának vezetője, építész végzettségű szakember, akinek apai nagyapja lelkipásztor volt, a felesége pedig ma is lelkipásztorként szolgál. Mindezek ellenére úgy látja, a részvétel az ő hitéletében is fordulópontot hozott.

– Azok táborát erősítem, akiknek ez valóban sors- vagy inkább szemléletfordító alkalomnak bizonyult – vallja. 2008-ban vett részt egy hétvégén, egy évvel később már szolgálóként tért vissza.

Mindketten hangsúlyozzák: kezdettől lényegesnek látták, hogy protestáns közegben is otthonra találjon a mozgalom. Rakk Erika szerint a katolikus közeg befogadása és segítsége nélkül ez aligha valósulhatott volna meg. Felidézi: az első református munkatársképzők egyikét még Sorkifaludon tartották, ahol Gaál Jenő atya, a cursillo magyarországi meghonosítója támogatta az induló közösséget. – A katolikusok imájával, anyagi segítségével és ökumenikus szemléletével erősödhettünk meg – vélekedik.

HÁROM NAP

Hogy pontosan mi történik ezen az elvonuláson, arról szándékosan csak óvatosan beszélnek. Annyit azonban továbbadnak: a három nap előadásokból, bizonyságtételekből, istentiszteletekből, imádságokból és beszélgetésekből épül fel, mégpedig olyan rend szerint, amelynek 1949-ben tették le az alapjait. A résztvevők kiszakadnak a hétköznapi ritmusból, és az alatt az idő alatt szinte kizárólag Istenre, illetve egymásra figyelnek.

– Egy istentisztelet egy óra. Ennyi időre szakadunk ki a hétköznapokból – számol Rakk Erika. – De amikor valaki három napra olyan közegbe vonul el, ahol rengetegen imádkoznak érte, és csak Istenről hall, annak óriási az ereje – teszi hozzá. Kántor Miklós szerint ez az intenzitás az alkalom egyik legfontosabb sajátossága.

A beszélgetés alatt többször is előkerül az élmény kifejezés, de mindketten igyekeznek elkerülni, hogy pusztán lelki hétvégeként írják le a cursillót. Sokkal inkább folyamatként beszélnek róla, amelyben egyszerre kap szerepet az önismeret, a közösségi tapasztalat és az istenkapcsolat elmélyülése.

Rakk Erika egy fiatal egyetemistát hoz példaként, aki szinte minden egyházi háttér nélkül érkezett hozzájuk, később mégis aktív szolgálóként épült be a veszprémi gyülekezetbe. De említi a saját édesanyját is, aki először hetvenhárom évesen vett részt ilyen alkalmon. Nincs meghatározott célközönség: érkeznek gyakorló gyülekezeti tagok, vallásukat csak alkalmanként gyakorlók, illetve olyanok is, akik korábban alig kapcsolódtak egyházhoz. Reformátusok mellett katolikusok, ortodoxok, evangélikusok és baptisták is részt vesznek a hétvégéken.

– A hangsúly nem a felekezetiségen van, hanem azon, hogy közelebb kerüljünk Istenhez – emeli ki az ökumené szerepét a nyugdíjas orvos.

LELKÉSZEK ÉS LAIKUSOK

Bár az egyik sajátossága az, hogy erősen épít a szolgálók bizonyságtételeire, a lelkipásztorok végig meghatározói az alkalmaknak. A háromnapos hétvégén három istentiszteletet tartanak, ezeken ők szolgálnak, és lelkigondozói beszélgetésekért, lelki kísérésért is fordulhatnak hozzájuk. – Nemegyszer rendkívül mély dolgok szakadnak fel ezeken a napokon – mondja Rakk Erika. – Ezért is elengedhetetlen, hogy lelkészek is ott legyenek – hangsúlyozza.

A szervezők szerint mégis fontos: lényegében laikus mozgalomról van szó. – Az előadásokat, tanúságtételeket nem a lelkipásztorok tartják, a legtöbb segítséget is a hétköznapi gyülekezeti tagok nyújtják. Talán éppen ettől válik sokaknak hitelessé – magyarázza Kántor Miklós. – Pontosabban attól, hogy nem kész válaszokat hallanak, hanem személyes történeteket – indokolja.

A résztvevők között rendszeresen találkozhatunk lelkipásztorokkal, a szervezők szerint ez is mutatja, hogy nem valamiféle „egyházi mellékvágányként” működnek, hanem szervesen kapcsolódnak a gyülekezeti élethez.

KRITIKÁK ÉS GYÜMÖLCSÖK

A szervezők szerint a legfontosabb mérce az, mi történik az emberekkel a három nap után. – A fő célunk az, hogy minél több lelkes, szolgálatra kész, aktív hitvalló tagja legyen egyházunknak – szögezi le Kántor Miklós. A résztvevők közül sokan később saját gyülekezetükben bekapcsolódnak a közösségi életbe: van, aki „csak” bibliaórára kezd járni, más ifjúsági munkát vagy egyéb feladatot vállal, de az sem ritka, hogy valakit presbiternek választanak meg.

Rakk Erika megosztja az édesanyja történetét: a ma már kilencvenéves pedagógus olyan erőt kapott, hogy utána a saját városában missziói munkába kezdett. Családokat szólított meg, gyülekezeti alkalmakra jár, keresztyén verseket tanul és szaval, szolgálatait pedig még ma is folytatja. – A családlátogatása nyomán megtért egy fiatal lány, aki azóta elvégezte a teológiát – sorolja az alkalom gyümölcseit.

– Nem szép élményt akarunk nyújtani – mondja Rakk Erika. – Az a cél, hogy aki eljön, megtalálhatja a helyét a gyülekezetében, és hasznos tagjává váljon az egyháznak – erősít rá Kántor Miklós meglátására.

HÚSZ ÉV UTÁN

Két évtized alatt ez a szerveződés messze túlnőtt az első magyarországi alkalmakon, ma már a határon túli területeken is elérhető. – Erdélyben és Kárpátalján erősebb a jelenlét, a Felvidéken valamivel gyengébb – mondja Kántor Miklós. Hozzáteszi: már a Délvidéken is próbálkoztak az elindítással, ott azonban egyelőre nem sikerült tartós közösséget kialakítani.

A mozgalom szervezeti felépítése nem különösebben bonyolult: az ország több régióra oszlik, ezek saját titkárságokkal működnek, fölöttük pedig az országos titkárság áll, utóbbi munkájában Kántor Miklós delegáltként vesz részt. Kelemen János látja el jelenleg az országos titkári szolgálatot.

Becsült adatok alapján az elmúlt húsz évben hét-nyolc ezer ember járt református cursillón a Kárpát-medencében. Magyarországon évente mintegy tizenhárom alkalmat szerveznek, egy-egy hétvégén rendszerint húsz-harminc résztvevővel és tíz-tizenkét munkatárssal. Nincs állandó központjuk, a helyszín mindig más. Egyházunk által fenntartott gyülekezeti házak mellett gyakran katolikus vagy evangélikus intézmények fogadják be őket. – A katolikus testvérek most is sokszor nyújtanak segítséget – említi Rakk Erika.

A szervezők elárulják: ma is teljes egészében önkéntes szolgálatokból és adományokból működnek. – A program egyik nagy erényének tartom, hogy kizárólag a korábban részt vevők adományai tartják fenn. Nem pályázati pénzek, hanem az, amit mi magunk összeadunk – jelenti ki Kántor Miklós. – Valakinek fontos volt, hogy lehetővé tegye az én részvételemet, én is igyekszem hálából másokat hozzájuttatni – magyarázza Erika.

MEGJELENÉS A RENDEN

A mozgalom idén a REND fesztiválra saját standdal készül: a nap folyamán rövidebb személyes bizonyságtételek, beszélgetések és informális találkozások várják az érdeklődőket. A Hangvillában hosszabb bemutatkozó alkalmat is tartanak azoknak, akik mélyebben szeretnének megismerkedni a cursillóval.

– Nem szórólapozni akarunk, hanem jelen lenni: ha valaki hall a mozgalomról, találkozhasson azokkal is, akik mögötte állnak – avat be Rakk Erika.

Nem most vesznek részt először ilyen rendezvényen: már 2012-ben is jelen voltak az őrségi REND-en. Az idei alkalmat azonban különösen fontosnak tartják, mert húsz év tapasztalatával szeretnék bemutatni a mozgalmat azoknak is, akik eddig csak hallomásból ismerték. A standnál Rakk Erika mellett több olyan résztvevő és munkatárs is megtalálható lesz, aki a saját története megosztásával érzékelteti majd, mit jelentett számára a cursillo.