Miként indulhatott el református óvoda Szolyván, és mi változott a megalakulásuk óta?

Az intézmény sokáig állami fenntartásban működött. Miután a kilencvenes években újraalakult a helyi református gyülekezet, majd vasárnapi iskola keretében megindult a magyar oktatás, átvette az óvodát a Kárpátaljai Református Egyház. Az elmúlt harminc évben gyakran küzdöttünk finanszírozási gondokkal, de Istennek hála mindig kaptunk segítséget, az egyházkerülettől is, de főként magyarországi gyülekezetektől. Jelenleg a legnagyobb nehézséget a gyerekek csökkenő létszáma jelenti: 2022 előtt huszonnyolc gyerek járt hozzánk, ma tizenkettő.

A vegyes házasságok miatt egyre meghatározóbb a településen az ukrán nyelv és kultúra. Hogy erősítik az óvodások magyar identitását?

Sok gyermeknek már csak a nagyszülei beszélnek magyarul, a szülei nem. Ez azt jelenti, hogy elsősorban az óvodában van módjuk a nyelvet elsajátítani, használni. A szókészlet alapjait ismertetjük meg velük játékos formában: ilyenek a színek, a számok, az állatok nevei. Az óvodapedagógusok a mindennapi, például az étkezéssel, tisztálkodással kapcsolatos beszédfordulatokat is magyarul használják.

Hangsúlyosak a népi gyermekjátékok, emellett a kicsik gyerekdalokat, verseket, mondókákat is tanulnak, amelyeket aztán előadnak a szülőknek. Megemlékezünk a nemzeti ünnepeinkről. Legutóbb, a népviselet napján az ukrán mellett a magyar népviselet darabjait is bemutattuk a kicsiknek. A hitre nevelésükben is használjuk a magyar nyelvet, a reggeli áhítatokat, illetve az étkezések előtti és utáni imádságokat így is elmondjuk. Utána lehetőségük van az anyanyelvükön hálát adni.

A nemzeti identitás megélését nagyobb közösségben szintén lényegesnek tartjuk, ezért családi napot, sportnapot szervezünk, ezen a szülők, nagyszülők, a gyülekezet tagjai is részt vehetnek. Az óvoda célja, hogy felkészítse a gyerekeket a magyar elemi iskolára, ahová negyedikes korukig járhatnak. Ötödiktől az ukrán iskolában folytatják a tanulmányaikat, ekkor már második idegen nyelvként tanulják a magyart az angol vagy a német mellett. Ezért is hatalmas a mi felelősségünk.

Júniusban jótékonysági koncertet adnak Budán az óvoda és iskola támogatására. Mire fordítják a befolyt összeget?

A gyereklétszám csökkenése miatt apad az intézményünk bevétele is. Most kizárólag a fenntartás alapvető költségeit tudjuk fedezni, nagyobb munkálatokra, felújításra korlátozott a lehetőségünk. Az adományt így belső festésre fordítanánk.

Mit érzékelnek a gyermekek a háborúból?

Áthatja a mindennapjaikat, megjelenítik a játékaikban is, például katonásdit játszanak, vagy tankot kérnek karácsonyra – ők így dolgozzák fel ezt a stresszhelyzetet. Sajnos egy sem akad köztük, akinek a családját ne érte volna valamilyen háborús tragédia.

Gyakran kell őket levinni az óvóhelyre, ezt eleinte nehezen viselték, mára megszokottá vált, nem ijednek meg, ha megszólal a sziréna. Az óvodapedagógusaink törekszenek higgadtak maradni, ami őket is megnyugtatja. Nemrég viszont egy közeli helyszínt ért bombatámadás, ez mindannyiunkat megrémített.

Igazgatóként a nehézségek közepette miben látja Isten jelenlétét?

Az említettek tükrében már maga a tény, hogy még működhet az óvoda, kegyelem. És a mai napig, a háborúban, az óvóhelyről előbújva is érezzük, hogy az Úr vigyáz ránk, és megtart minket.