A hat település, a magyarországi Tornyosnémeti, Hidasnémeti, Hernádszurdok, valamint a szlovákiai Abaújszina, Migléc és Perény közösségeinek rendszeres találkozója több évre nyúlik vissza, először 2012- ben tartották meg az összetartozás napi megemlékezést. Az összejövetel ötletgazdája Thomka István hidasnémeti presbiter. Az ő meghívására otthonába érkezünk – egy kisebb társasággal – a délutáni istentisztelet előtt. Thomkáéknál már előzetesen beleláthatunk, mi mindent takar ez az összetartozás: a házigazda és felesége szinte családtagként üdvözölnek, majd Borbála gulyáslevest és süteményt szolgál fel a rokonoknak, barátoknak. Egy másik adag édességet a megemlékezés utáni szeretetvendégségre csomagol.

István keresztanyja, Zsuzsanna az egyik vendég: Kassáról származik, ám a kitelepítés miatt 1946-ban el kellett hagynia otthonát édesanyjával és húgával. (Édesapja hadifogságban volt.) A családot Thomka Kálmán, István nagyapja fogadta be, innen ered a kapcsolat. – Több hónapig laktunk nála, míg apám haza nem tért a fogságból. Ha az öreg tekintetes nem segít, ki tudja, mi lett volna velünk – mereng el Zsuzsanna. – Ez az, ami az embert idehozza, az ismeretlenek segítőkészsége. Ha Hidasnémetiben vagy akármelyik faluban meghallom a Szózatot vagy a Himnuszt, biztos, hogy elsírom magam, mert eszembe jut, ahogy szaladok a nagyanyám vonata után, amelyik a nálunk tett látogatásból vitte őt haza Kassára… Addig futottam, amíg a szerelvény el nem hagyta a határt. Anyám később eljárt egy határ melletti földre kukoricát kapálni, a nagyanyám is elsétált oda, csak így tudtak találkozni. Felmentek a dombtetőre, úgy kiabáltak át egymásnak – folytatja. A kitelepítettek gyakran ilyen módon tartották a kapcsolatot a szeretteikkel.

A vendégek közül többen messzebbről érkeztek, Miskolcról, Tiszaeszlárról és Dunakesziről. Hárman katolikusok, ettől függetlenül évek óta részt vesznek ezen a református rendezvényen. – A hernádszurdoki megemlékezésen jártam először, lenyűgözött az istentisztelet bensőségessége. Utána piros-fehér-zöld színű országtortával várták az összegyűlteket – idézi fel Éva. – Már több prédikációt hallottam Géresi Róbert püspöktől, István jóvoltából: magával ragadott, ahogyan beszél.

Kis létszámú a hat eklézsia, a hidasnémetihez például hatvanan tartoznak, a perényihez alig több mint tízen. Ettől függetlenül eddig szinte minden évben sikerült megtartaniuk a programot, csak a koronavírus miatt maradt el kétszer. – Mintegy kétszázan gyűlünk össze ilyenkor. Mindig akad segítője a szervező közösségnek – veszi át a szót István. Ő szintén számos emléket őriz az eddigi rendezvényekről.

– Az egyik évben a Kodály Kórus adott gyönyörű hangversenyt, máskor helyi gyerekek énekeltek – említi. A szervezők mindig ajándékkal – például könyvjelzővel, rózsa formájú hűtőmágnessel – kedveskednek az érdeklődőknek, ezen a helyszínt és a dátumot is megjelölik. A határainkon inneni és azon túli települések reformátusainak a mindennapokban is összefonódik az életük, átjárnak egymáshoz, kapcsolatot tartanak.

Az idei összetartozás napi találkozó központi eseménye a tornyosnémeti templomban tartott istentisztelet, amelyre folyamatosan érkeznek a résztvevők a hat településről.

„NEM AZ ÚRNAK KELL FELÉBREDNIE”

Hidasnémetitől pár perc autóval Tornyosnémeti. A templom előtt Kovács Balázs lelkipásztor és Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke fogadja az érkezőket, akik aztán egy halszimbólummal díszített kulcstartót választhatnak egy kosárból. Hamarosan megtelnek a padsorok, és kezdetét veszi az istentisztelet. A püspök prédikációja Ézsaiás próféta könyvének egy verse köré épül fel, amelyet a gyülekezet választott ki. „Ébredj, ébredj, szedd össze erődet, ó, Úrnak karja! Ébredj, mint hajdanában, az ősrégi nemzedékek idején!” – hangzik az Ige.

Géresi Róbert arra emlékezteti a gyülekezetet, hogy a próféta szavai olyan néphez szóltak, amely évtizedek óta idegen földön, a babiloni fogságban élt. A közösség egysége kezdett felbomlani, ugyanaz a szétválás vált jellemzővé, mint amit manapság mi is tapasztalunk. Egy részük ragaszkodott Istenhez, és próbálta megőrizni a hitét, abban az időszakban hozták létre az első zsinagógákat is. Sokan viszont inkább idomultak a