Megújulás vagy elszíntelenedés: válaszút előtt az egyház
Nem programlistát készítettünk, hanem irányt kerestünk – mondja Jakab István, az Erdélyi Református Egyházkerület missziói előadója. Mert miközben a világ soha nem látott tempóban változik, az egyház számára ugyanaz a kérdés marad: hogyan lehet hűséges az evangéliumhoz anélkül, hogy bezárkózna vagy elveszítené önazonosságát?
Miért érezték szükségét missziói stratégiának?
A stratégia nem programlista, hanem iránykijelölés: kik vagyunk, mi a feladatunk, hová szeretnénk eljutni és milyen úton. Hisszük, hogy Istennek terve van velünk – az egyházzal –, és ezt tudatosan kell követnünk.
Gyorsuló tempóval változó világban élünk: az evangélium állandó, a feladatunk viszont időről időre újraértelmezést igényel. A tervezés segít, hogy ne csak reagáljunk a változásokra, hanem tudatosan keressük Isten akaratát, és imádságban figyeljünk a Lélek vezetésére.
Mi jelent ma nagyobb veszélyt a református önazonosságra: a külső nyomás vagy a belső elszíntelenedés?
Mindkettő nehézséget jelent. A szekularizáció és az elvilágiasodás nyomása erős, de legalább ilyen veszélyes, ha belülről fakadó hitünk elszíntelenedik, puszta hagyománnyá válik. Ha az egyházi keretek működnek, de a Szentlélek ereje hiányzik, akkor a közösség nem lesz vonzó, és a református identitás is gyengül. Ezért mindig oda kell figyelnünk: erősek maradjunk küldetésünkben, hitünkben és a gyülekezeti életben.
Erdélyben számos felekezet él egymás mellett, hatva egymás hitéletére is. Ebben a sokszínű környezetben lehet-e ma református identitásról beszélni?
A felekezeti együttélés évszázadok óta formálja a hitéletet. Az identitás azonban nem valaki ellen szól, hanem gyökereket és stabilitást ad. A keresztyén önazonosság alapja, hogy Isten határozza meg, kik vagyunk: ő a gondviselőnk, aki közösségbe formál, és az örök élet reményét adja. Református hitünk sajátosságát az öt sola foglalja össze: solus Christus (egyedül Krisztus), sola fide (egyedül a hit), sola Scriptura (egyedül a Szentírás), sola gratia (egyedül a kegyelem) és soli Deo gloria (egyedül Istené a dicsőség). Ezt alázattal vállaljuk: nem azért, mert különbnek tartjuk magunkat másoknál, hanem mert így ismertük meg az evangéliumot. Az erős református identitás nem falakat épít. Éppen ellenkezőleg: lehetővé teszi, hogy más felekezetekkel is tisztelettel és békességben éljünk együtt.
Erdély különböző tájain más-más arcát mutatja a reformátusságnak. Mi tarthatja mégis egységben az egyházkerületet, és milyen szerepe van ebben a lelkipásztoroknak és az oktatásnak?
Az identitásbeli különbségek természetesek, de a lényeges dolgokban egységnek kell lennie. A mellékes eltérések szabadságot engednek, és mindennek szeretetben kell végbemennie. Az önazonosság nem puszta szlogen: az istentiszteleten, az igehirdetésben és a mindennapi gyakorlatban kell megmutatkoznia. Ebben a lelkipásztoroknak és az oktatásnak kiemelkedő szerepe van. Az egyházi iskolák, a biblikus igehirdetés és a hitvallások megélése segít, hogy a következő nemzedék is szilárd református alapokra építhesse hitét.
A stratégia kiemelten foglalkozik a református identitás megerősítésével. Hogyan valósulhat meg ez a szórványgyülekezetekben, ahol egy lelkipásztor gyakran több településen is szolgál?
Ez valóban nagy kihívás, ezért a szórványgyülekezetek különös figyelmet és támogatást igényelnek. A közösségépítésben sokat segítenek a parókiális körök és a gyülekezetek közötti együttműködések. Előfordul, hogy több kis gyülekezet fiataljai közösen vesznek részt egy-egy alkalmon, vagy a házaspárok együtt kapcsolódnak be a bibliaórákba. Így a kisebb közösségekben is élő maradhat a református hitélet, és valós esély nyílik a megmaradásra, sőt a gyarapodásra is.
TÍZ HÓNAP KÖZÖS GONDOLKODÁS
Az Erdélyi Református Egyházkerület missziói stratégiája csaknem tíz hónap alatt, széles körű összefogással készült el. A munkában több tucat lelkipásztor, teológiai tanár és egyházi vezető vett részt. A közös gondolkodást a református és a nemzeti identitás megerősítésének szándéka vezette. A cél nem a dokumentum minél hamarabbi elkészülése volt, hanem hogy valódi párbeszéd eredményeként szülessék meg. Jakab István szerint ezt jól fejezi ki egy afrikai közmondás: „Aki gyorsan akar haladni, menjen egyedül – aki messzire akar jutni, keressen társakat.” – Mi messzire szeretnénk jutni: együtt a lelkipásztorokkal, vallástanárokkal és egyházi munkatársakkal – nyilatkozta a missziós vezető.
A stratégia lelki reformációt is sürget. Mit jelent ez a gyülekezet szintjén?
A lelki reformáció folyamatos megújulást jelent – minden élőnek újulnia kell. Pál apostol arra buzdít: „változzatok meg a ti elméteknek megújulása által”. Ez nem egyszeri feladat, hanem a keresztyén élet állandó része: Istenre figyelni, ráhagyatkozni a Szentlélek vezetésére. A megújulás a lelkipásztorok, a presbiterek és a gyülekezeti tagok életében kezdődik, és rajtuk keresztül formálja a közösséget is.
Hogyan lehet a gyülekezetben elérni, hogy a szolgálat krisztusi alapokon álljon, és ne csupán emberi ambíció vezesse?
Az ember csakugyan hajlamos erőből, ambícióból cselekedni. A Szentlélek azonban csendben és kiegyensúlyozottan munkálkodik. Az emberi erőfeszítés fontos, de csak a Szentlélek vezetésével válik valóban gyümölcsözővé. Amikor ezt egy istentiszteleten vagy közösségi alkalmon megtapasztaljuk, akkor láthatóvá válik, hogy Isten is munkálkodik közöttünk.
Az egyház kezében fontos eszköz a sajtó is. Milyen szerepet tölthet be ma a misszióban?
Az iratmisszió ma is hatékony és széles körben alkalmazható eszköz. Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak, és amit mégis, azt többnyire elektronikus felületeken érik el.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!