... és minden bűn esetében felmerül a kérdés, ki vétkezett először, egyáltalán ki kezdte. Talán számít valamit, ki volt a felbujtó, az ötletgazda, és ki az, aki azután csak követte, megvalósította? A lebukásnál mindenesetre lehet egymásra mutogatni. A bűnösök a felelősség elvállalása helyett úgy védekeznek, hogy egymást tolják maguk elé. Ő kezdte, én csak belecsúsztam, netán visszaadtam, amit kaptam. Az Éden kertjében a férfi a nőre mutat: „Az asszony, akit mellém adtál…” (1Móz 3,12) A nő pedig továbbadja: „A kígyó szedett rá…” (13) A kezdeményezés nagyobb bűn, mint maga a tett, a megvalósítás? Hiábavaló a szánalmas mentegetőzés a számonkérés előtt.

Meglepő módon mintha az apostol is olyan érvelésre utalna, amely a sorrendiséget tartja fontosnak a teremtésben és a bűnbeesésben is: „Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.” (1Tim 2,13–14) Hogyan értsük ezt?

Egy Biblián kívüli irat, a Sirák fia könyve, amelyet a katolikus és ortodox egyházak deuterokanonikus könyvként tartanak számon, utal ilyen érvelésre. (A héber biblia rabbinikus kánonjába és a protestáns ószövetség kanonikus iratai közé nem került be. De a zsidó hagyományban ismerték, idézték és használták tanításra gyakorlati életbölcsességeit, amelyek hasonlók A példabeszédek könyvének bölcs mondásaihoz. A Kr. e. II. századi zsidó vallási és társadalmi élet patriarchális viszonyait tükrözi.) Ebben szerepel a következő: „Az asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan.” (25,24) A férfi bűnét nem is említi, noha Pál apostol mindig Ádám bűnéről beszél, nem Éváéról (ld. Róm 5,12–19). A Timóteusnak írt első levél idézett része tehát erre a felfogásra utalhat.

A magyarázatos új fordítású Bibliában (Kálvin Kiadó, 2018) találunk segítséget ennek a szövegnek a helyes értelmezéséhez is. Minden bibliaolvasónak ajánljuk a megnyugtató magyarázatot, amely eloszlathatja az abból adódó félreértéseket, hogy kiragadjuk ezt a mondatot, és így vonunk le belőle következtetéseket. Azokat az igeverseket is vizsgáljuk, amelyek előtte és utána következnek! Az apostol ugyanis nem általában tiltja a nőknek a tanítást, a lelkészi szolgálatot vagy éppen a presbiteri tisztséget.

Ezek a viták újra meg újra, ma is föllángolnak a férfi lelkészek és egyháztagok között. Pedig több bibliaértelmező szerint arról van itt szó, hogy a hamis tanítók felforgató beszédének a hatása alá ott leginkább talán a nők kerültek. Ezért kellett őket visszafogni.