... egy-egy ellentmondásnak tűnő szó vagy mondat a mi magabiztos bibliaértésünket. Példa erre: „Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. […] Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága és a vagyonnal való kérkedés…” (1Jn 2,15–16). A legszebb mondat – amelyet boldogan vallunk – viszont azt hirdeti: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa” (Jn 3,16–17). Mindkét helyen ugyanazok az ismerős görög szavak szerepelnek: agapé és kozmosz. (Az óegyházi tradíciók és a bibliakutatók többsége szerint a János első levelének szerzője ugyanaz, vagy azonos tanítványi körből származik, mint a János evangéliumának írója.)

Ha tehát Isten szereti a világot, akkor miért írja az apostol, hogy mi ne szeressük azt? Isten szeretetből teremtette, és úgy szereti, hogy a romlás után a saját Fiát küldte el, hogy megváltsa a haláltól. A keresztyén hitből fakadó környezetvédelem – Bolyki János szavával: teremtésvédelem – ezen a felismerésen áll: nekünk hivatásunk, hogy szeressük Isten világát, óvjuk, „őrizzük és műveljük” azt, amit a Teremtő az emberre bízott (1Móz 2,15). És ráébredtünk arra, hogy meg kell térnünk abból az önzésből, kényelemből is, amellyel mérgezzük a levegőt, a talajt, a vizeket.

Elrontottuk, gondoljuk át, ne gyilkoljuk tovább az életet a Földön! Tanuljuk, mit jelent gazdálkodni, sáfárkodni az életünkkel, az élő világgal! Szeressük a világot, Isten ajándékát! Vagy mégsem kellene? Hiszen a fenti Ige ellentmond ennek. S vannak, akik úgy vélik, nem is kell e világgal foglalkozni, hiszen Isten azt ígérte, „új eget és új Földet” alkot a megromlott helyett (Ézs 65,17 és 2Pt 3,13). Azt azonban sehol nem mondta, hogy a jelenlegit tegyük tönkre... Amikor Istennel ellentétes erők terepe a világ, mint a fent idézett levélben (1Jn 2,16), akkor érvényes az, amit Jakab ír: „a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel” (Jak 4,4).

A kozmosz szó tehát ebben az értelemben is használt, gazdag kifejezés. Nemcsak a teremtett élővilágot, a világmindenséget, a rendet jelenti, hanem e jelen korszakot is, amely elmúlik (1Kor 7,31). Azaz az Istentől elfordult emberiséget, amelyet irigység, kapzsiság, erőszak, a sérelmek miatti bosszúvágy jellemez – ezt ne szeressük! Ezen a szón mi is a nem egyházi, nem hívő embereket értjük szóhasználatunkban. Szeressük Isten élővilágát, és ne szeressük azt, ami a bűntől megromlott!