Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
A háború kitörése után családjával egy időre Magyarországra költözött, mégis hazatért Kárpátaljára, hogy ott szolgáljon, ahová Isten állította. S mint vallja, hiányzott neki a család, a falu – az a közeg, ahol „otthon vagyunk”. Sápi Attila szőlősgyulai diakónus időseket gondoz, ügyeket intéz, lelki támaszt nyújt, miközben a fogyatkozó közösség reménységéről is tanúságot tesz.
Egyre élhetetlenebb a földi lét az ember miatt. Miattunk. Nóé kortársai, akikhez az utolsó idők nemzedékét hasonlította Jézus, talán nem voltak sokkal rosszabbak, mint a mai emberiség. Mi is megérdemelnénk egy új, a régihez hasonló özönvizet. Azonban érvényes a szövetség, és benne az ígéret, amelyre az összes klíma- és egyéb félelem közepette is ráállhat, amelybe belekapaszkodhat az ezernyi bizonytalanság közepette élő hívő.
Szép az Isten, Veszprém festői, jó élni és együtt lenni. A tizenegyedik Református Egyházi Napok – Dunántúl, azaz: REND fesztivál alapmondatának e három igazsága a Megváltóra, majd saját környezetünkre és egymásra irányította figyelmünket. Isten szépsége éppúgy megnyilvánult a zenében, festményekben, mint az igehirdetésekben. Veszprémben együtt tapasztalhattuk meg az életünkben az áldást és a békességet.
Először adott otthont Kárpátalja többnapos Bárka tábornak. Nyolcvan iskolás hagyhatta maga mögött ez időre a háború árnyékát, hogy újra önfeledt gyerekek lehessenek. Kimondhatták félelmeiket, szomorúságukat, haragjukat is, miközben egymáshoz és Istenhez is közelebb kerülhettek. A Nagyberegi Református Líceumban tartott tábora olyan hetet tervezett a gyerekeknek, amely tele van önfeledt játékkal és közösségi élményekkel.
... és minden bűn esetében felmerül a kérdés, ki vétkezett először, egyáltalán ki kezdte. Talán számít valamit, ki volt a felbujtó, az ötletgazda, és ki az, aki azután csak követte, megvalósította? A lebukásnál mindenesetre lehet egymásra mutogatni. A bűnösök a felelősség elvállalása helyett úgy védekeznek, hogy egymást tolják maguk elé. Ő kezdte, én csak belecsúsztam, netán visszaadtam, amit kaptam.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt is nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, amelyek közös gondolkodásra és párbeszédre ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Pap Ferenc írt jegyzetet, amely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.
Ha az ember többé nem Isten képmásaként tekint önmagára, előbb-utóbb saját magát is tárggyá teszi – erre figyelmeztet Carl Trueman teológus és egyháztörténész. A napokban mutatták be a magyarul most kiadott, Az ember megszentségtelenítése című könyvét. Az egyház küldetéséről, a modern emberképről és a mesterséges intelligencia jelentette kihívásokról fejtette ki lapunknak gondolatait.
A Biblia tanulmányozása nem pusztán teológiai kérdés: szöveg lévén az értelmezést alapjaiban határozza meg a nyelvezet a megfogalmazás. Egy szűk réteget leszámítva kevesen értik a kanonizált Szentírás eredeti szövegeit (nem beszélve arról, hogy külön ábécéket is meg kell tanulnunk a héber és a görög szavak elolvasásához).
Sokan vannak, közöttük családtagok, pályatársak, lábbal szavazó ezrek, kritikus értelmiségiek, általam is tisztelt teológusok, akik józan vagy indulatos, helyenként cinikus hangon állapítják meg, hogy az egyház a maga intézményes struktúráiban nem alkalmas a megújulásra. Nem hibáztatom őket, mint aki magamról sem tudom eldönteni olykor, hogy a magam választotta vakság vagy a reménytelenség ellenére való reménység kategóriáiban mozgok-e.
A bírák könyve aktuális olvasmány. Az életünk céljához kétféleképpen is viszonyulhatunk, ha az időfelfogásunk fókuszából közelítjük meg a kérdést. A lineáris időfelfogás értelmében életünk valamely forrásból ered, és egy végső cél felé tart, vagyis azt feltételezhetjük, hogy az idő előrehaladtával egyre közelebb kerülünk a célhoz – ha nem feledjük, honnan jöttünk és hová tartunk.
A noszvaji templom históriája beszédes. A mostani épület helyén korábban Árpád-kori részleteket is őrző istenháza állt, ám az a XX. század elejére kicsinek bizonyult az akkor még népes egyházközségnek. A régi épületet lebontották, hogy 1929-ben nagyobb, a gyülekezet igényeihez jobban illeszkedő születhessen. Az eklézsia történetének éppúgy része a hajdani templom, mint az élő, egymásra figyelő közösség. Július 5-én a Kossuth rádió onnan közvetít istentiszteletet.
Nincs régibb egy tegnapi újságnál – tartja a tréfás mondás. Pedig a hajdani lapok, a református sajtóorgánumok, kiadványok számos megfontolandó, ma is igaz, érvényes, tanulságos, sőt jövőbe tekintő gondolatot kínálnak. Időálló régi elmélkedésekből olvashatók citátumok e rovatban. Idézésük értékőrzés, hagyományápolás.
Saul, azaz új nevén Pál, napról napra bátrabban hirdette, hogy Jézus az Isten Fia. Az emberek hallgatták, csodálkoztak, vitatkoztak. Ám a városban közben néhányan egyre dühösebben figyelték, mit tesz. Nem tetszett nekik, amit Pál csinál. Tanácskozni kezdtek, hogyan lehetne elhallgattatni. Végül elhatározták: megölik. Pál megtudta, hogy mit terveznek ellene. Lesben álltak a kapuknál.
Kirk Jones filmjének magyar címe ez. Az alkotás John Davidson Tourette-szindrómás aktivista életét dolgozza fel. Kezdetben egy skót kisvárosban élő, jól tanuló, jól sportoló, szüleinek szót fogadó, teljesíteni akaró fiút ismerünk meg, aki előtt éppen megnyílnak a lehetőségek: jó nevű gimnáziumba kerül, és messzi városból jön el egy szakértő felmérni, mennyire tehetséges focista. Aztán egyik napról a másikra megváltozik valami.
Az ehhez hasonló könnyű, nyári egytálételek nagy kedvencek. A póréhagyma nem tolakodó, de ízletes. Remek maradékmentő recept, amelyben sok-sok zöldség is elrejthető és kiváló annak, aki szereti a sajttal vastagon megszórt, sült ételeket.
– Minden időmet a gyermekeim segítésére, fejlesztésére fordítom: együtt törekszünk kamatoztatni a talentumaikat. Persze adódnak nehézségek az életünkben, mint mindenkiében. De ha törekszünk az értéket, az örömöt, a lehetőséget, a csodát, az áldást keresni, megtaláljuk! A próbatételeket azért kapjuk, hogy azok által is megmutatkozzék, mekkora Isten kegyelme és szeretete.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Bella Péter református lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
A háború kitörése után családjával egy időre Magyarországra költözött, mégis hazatért Kárpátaljára, hogy ott szolgáljon, ahová Isten állította. S mint vallja, hiányzott neki a család, a falu – az a közeg, ahol „otthon vagyunk”. Sápi Attila szőlősgyulai diakónus időseket gondoz, ügyeket intéz, lelki támaszt nyújt, miközben a fogyatkozó közösség reménységéről is tanúságot tesz.
Egyre élhetetlenebb a földi lét az ember miatt. Miattunk. Nóé kortársai, akikhez az utolsó idők nemzedékét hasonlította Jézus, talán nem voltak sokkal rosszabbak, mint a mai emberiség. Mi is megérdemelnénk egy új, a régihez hasonló özönvizet. Azonban érvényes a szövetség, és benne az ígéret, amelyre az összes klíma- és egyéb félelem közepette is ráállhat, amelybe belekapaszkodhat az ezernyi bizonytalanság közepette élő hívő.
Szép az Isten, Veszprém festői, jó élni és együtt lenni. A tizenegyedik Református Egyházi Napok – Dunántúl, azaz: REND fesztivál alapmondatának e három igazsága a Megváltóra, majd saját környezetünkre és egymásra irányította figyelmünket. Isten szépsége éppúgy megnyilvánult a zenében, festményekben, mint az igehirdetésekben. Veszprémben együtt tapasztalhattuk meg az életünkben az áldást és a békességet.
