Ahogyan a jó bornak kell a cégér, úgy kell egy mégoly kiváló fesztiválnak is a frappáns mottó. A REND fesztivál alapmondatának három igazsága – miszerint szép az Isten, Veszprém festői, jó élni és együtt lenni – először a Megváltóra, utána saját környezetünkre, végül egymásra, a saját belső világunkra irányította a figyelmünket. Isten szépsége éppúgy megnyilvánult zenében és festményekben, mint a lélekhez szóló igehirdetésekben.

A teremtett világ csodáira is rácsodálkozhattunk a királynék városában, amelynek gazdag épített öröksége, földrajzi elhelyezkedése, természeti környezete egyaránt megállásra, gyönyörködésre készteti az erre járót. Az itt élők otthonuk minden érdemének elismerése mellett egy panasszal mégis gyakran élnek: valahogy sokszor üresnek hat a város. A REND idején ők is örülhettek: az utcák, a terek megteltek élettel, Istent kereső emberekkel, és ahogyan Steinbach József, a dunántúli egyházkerület püspöke, a Zsinat lelkészi elnöke megfogalmazta, a rekkenő hőségben felüdülhettünk egymás hite által.

SZÓ ÉS CSEND

Beszéd és hallgatás, némaság és kiáltás, vihar és csendesség – e gondolatpárokkal, ellentétekkel vagy éppen ezen kettősök teljességével foglalkozott az idei REND. Alapigéül Márk evangéliumából