A nyugalomért a rendfelelősök a felelősek; a hatalmasok olykor egyáltalán nem hatalmasak; a radikálisok nézetei radikálisak; a vezetők elgondolásai célravezetőek.

Mint e példák megvilágítják, több szófajú szavakhoz a többes szám jelét eltérő kötőhangzóval – a főnévhez rendszerint -o(k), -ö(k), a melléknévhez -a(k), -e(k)

magánhangzóval – kapcsoljuk. A kötőhangzónak szófaj- és jelentésmegkülönböztető

szerepe lehet az -ó, -ő képzős melléknévi igenévből melléknévvé váló szavakban is: „A hódítók nem lehettek valami hódítóak”; „régi ismerősei, a bogarasok nem bogarasak”; „az üdítők főleg a kánikulában üdítőek”. Az utóbbi három mondatban az első dőlt betűs szó: főnév (kötőhangzó nélkül), a másodikként kurzivált: melléknév (kötőhangzóval). A formális hasonlóság nyomán átterjedtek e kötőhangzók a -ható, -hető képzős szavakra is, s elszaporodtak a nyelvhasználatban: „Az előadások mindenki számára érthetőek”; „A helyszínen kedvezményes áron megvásárolhatóak a kiadványok”; „a modulok az ifjúsági munkában is használhatóak”; „a Biblia olvasásától a mindennapok terhei is elviselhetőek lesznek”; a jelmezek „könnyen felvehetőek”.

E közlésekben azonban a kötőhangzónak nincs szófaj-megkülönböztető szerepe. Ezért az idézett és a hasonló mondatokban az egy szótaggal rövidebb, kötőhangzó nélküli, könnyebben ejthető, harmonikus hangzású formát ajánlja a Nyelvművelő kéziszótár. Javasolható tehát az egyszerűbb alak, tekintve, hogy nincs jelentéskülönbség a kötőhangzós változat és a következők között: az előadások érthetők; a helyszínen megvásárolhatók; a modulok használhatók; a Biblia olvasásától a terhek is elviselhetők; a jelmezek könnyen felvehetők. Noha elterjedt a közbeszédben és a médiában a szóban levő kötőhangzós változat, nyelvi babona és tévedés, hogy ez illik a művelt köznyelvbe. A kötőhangzó nélküli forma a szabatos. Itt is az egyszerű a célszerű.