Te hogy szoktál reggel felkelni? Kipattan a szemed, és már ugrasz is ki az ágyból? Futsz a fürdőszobába, megmosakszol, aztán gyorsan felöltözöl? És már ülsz is reggelizőasztalhoz, aztán meg huss, már bent is vagy a fürdőben megint, és mosod a fogad? És már készen is vagy, hogy elinduljatok az oviba vagy az iskolába?

Ha így kelsz fel, akkor neked nagyon jó. Mert a gyerekek többsége nehezen ébred fel. És bizony nyűgös is, hogy ki kell bújni a finom, puha ágyból. Szerencsére ott van anya, aki addig simogatja az arcodat meg a hajadat, amíg fel nem ébredsz. Ha nincs kedved kimászni az ágyból, elmeséli, milyen jó nap vár rád. És segít kitámolyogni a fürdőszobába. Sőt! Ha kell, még öltözni is segít, pedig már nagy vagy. Egyedül szoktál öltözni, persze reggel sosincs meg a kedvenc zoknid, és az inged sem akar normálisan begombolódni. De semmi gond, mert anya segít. És a reggelinél is tudja, melyik müzli a kedvenced, mennyi mézet kérsz bele, vagy éppen kakaó vagy tea esne jól neked.

Amikor viszont anyának el kell utaznia néhány napra, mondjuk a munkája miatt, egészen mások a reggelek. Mert apa is más. Nem ébresztget, hanem csak beszól a szobába:

„Helló, pajtikám! Hasadra süt a nap!” Ettől persze nem ébredsz fel, utána meg kapkodás az egész reggel. Nincs meg a kedvenc zoknid, a kakaó nem elég édes, és egyébként is, most inkább teát innál. Persze apa vicces, meg minden, és gyorsan elsimítja a dolgokat, de akkor is… Ilyenkor nagyon tud hiányozni az anyukád. És talán azt is észreveszed, milyen sok apróságot megold körülötted, pusztán csak azért, hogy könnyebben induljon a reggel.

Ilyen asszony volt Dorkász, más néven Tábita, aki Joppéban élt. Folyton segített az embereknek, hogy boldogabb legyen az életük. Talán sokan nem is vették észre, mennyi mindent tesz értük. Ruhát varrt a szegényeknek. Gondoskodott az özvegyekről. Odafigyelt azokra, akikkel más nem törődött. Igazán akkor értették meg, milyen volt Dorkász, amikor meghalt. Rettenetesen hiányzott nekik a kedvessége.

Amikor híre ment, hogy Péter apostol a környéken tartózkodik, elküldtek érte két férfit. Péter velük tartott Joppéba. Felvezették őt egy szobába, ahol a halott feküdt. Ott a gyülekezet asszonyai sírva meséltek Péternek Dorkászról. Megmutatták a ruhákat is, amelyeket varrt nekik. Péter mindenkit kiküldött a szobából. Letérdelt és imádkozott.

Aztán odafordult a halotthoz, és így szólt:

– Tábita, kelj fel!

Dorkász kinyitotta a szemét. Felült. Péter megfogta a kezét, és talpra segítette.

Aztán behívták a gyászolókat és az özvegyeket. És megmutatták nekik az asszonyt, aki újra élt. Mindenki nagyon örült! Mert azok az apró dolgok, amelyeket szeretetből tesznek értünk, nagyon tudnak hiányozni, ha nincsenek. De leginkább az az ember, aki teszi őket. Neked az anyukád, a joppéi gyülekezetnek Dorkász, akit visszakaptak az Úrtól. És ez volt a legnagyobb öröm. (Az apostolok cselekedetei 9. fejezete alapján.)