„Mendelssohn az Éliást élete egyik főművének tartotta, ezért a bemutató után különösen büszke volt a sikerre. […] A drámai hatásokban gazdag oratórium az ószövetségi próféta alakját és küzdelmek kelteli életét mutatja be” – írja a Médiaklikk portál. A napokban e remek darabot meg is hallgathattuk – bár nem így terveztük.

Július második szerdáján ugyanis Felix Mendelssohn-Bartholdy Illés prófétáról szóló alkotása szólt a közmédia rádiós hullámhosszán, vagyis hullámhoszszain. Ugyanis a Bartók és a Kossuth rádió ugyan azt sugározta kora délután. És mi ezzel a probléma? – teheti fel bárki a kérdést. Hiszen a rádió mégiscsak kezdetektől a zenehallgatás egyik eszköze – gondolhatnánk. Ez így is van, viszont a Kossuth adón szerdán délutánonként fél kettőkor az elmúlt több mint három évtizedben református magazin műsort hallgathatott a közönség, mondhatni – talán nem túlozva – a rádióhallgatók közössége. Emlékszem, a nagymamámnál is szólt a Dicsérjétek az Urat! – a hét többi napjának délutáni vallási magazinjaival együtt. Majd, amikor csak tehettem, az elmúlt években magam is bekapcsoltam a készüléket a Te benned bíztunk eleitől fogva, majd a Minden időben műsorcím felhangzása előtt. Előfordult, hogy az autós utamat is az adás idejére igazítottam, hogy biztosan ne maradjak le róla.

E sorokat közvetlenül a műsor elmaradása után írom. Hogy miért és szervezeti, jogi etikai értelemben hogyan történhetett meg ez, egyelőre kevésbé fontos számomra. Egyelőre az sem nagyon foglalkoztat, hogy nem csupán a Minden időben hiányzik, hanem a többi megszokott műsort sem sugározza a csatorna. Most még arról sem szeretnék hosszabban írni, hogy emiatt médiatörténeti eseménynek vagyunk tanúi. Arról viszont igen, hogy levették a műsorról a vallási félórát és a reggeli imádságot, és ezzel...