Te szoktál rosszat álmodni? Mondjuk valakik üldöznek, menekülnöd kell. És hiába tudod, hogy el kellene futnod, meg sem tudsz mozdulni. Vagy el akarsz bújni, de az üldözők úgyis észrevesznek a lézerszemeikkel. Vagy a szoba hirtelen tele lesz olyan állatokkal, amelyektől félsz. És hiába szeretnél segítségért kiáltani, nem tudsz megszólalni. Vagy eltévedtél az erdőben. És hiába nézel körbe-körbe, nem látsz semmit, csak a sötétséget.

Sajnos nagyon sokféle rossz álom létezik. És mind annyira valóságosnak tűnik! Lehet, hogy még a zsibbadást is érzed a lábadban. Vagy azt, hogy nem jön ki hang a torkodon. Vagy érzékeled a sötétséget, ami körbevesz. De igazából nem is ezek a dolgok a legrosszabbak. Hanem a félelem. Hogy nem tudod, mi lesz. Meg tudsz-e menekülni? Hiszen annyira valóságosnak tűnik az üldözés, az állatok, az erdő.

De szerencsére ezekből az álmokból gyorsan felébredünk. Vagy ha nem, akkor továbbálmodjuk őket, és hopp! Hirtelen jön valaki, aki felkap a hátára, és megment az üldözőidtől. Vagy elkergeti a vadállatokat. Vagy megfogja a kezedet, és kivezet a sötét erdőből. És ha ez így történik, akkor később, amikor felébredsz, olyan jó visszagondolni az álomra! Mert lehet, hogy féltél, de megmenekültél!

Péter apostollal is valami ilyesmi történt. Csak ő nem álmodott. Bár az elején ő maga sem tudta, álom-e vagy valóság, ami vele történik.

Heródes Agrippa király börtönbe záratta őt. Két láncot bilincseltek a csuklójára. Két katona őrizte éjjel-nappal a cellájában. A börtön ajtaja előtt is állt két őr. És persze ne
héz vasretesz zárta le az ajtót. Péter tudta, hogy másnap reggel kivégzik.
Nem volt kiút. Mégis elaludt. Ám Isten elküldte hozzá az angyalát. Péter olyan mélyen aludt, hogy az angyalnak meg kellett löknie az oldalát, hogy felébressze.

– Kelj fel gyorsan!

Péter felkelt. A lánc leesett a csuklójáról.

Felöltözött, sarut húzott, és követte az angyalt. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. A vaskapu magától megnyílt előttük. Az angyal pedig eltűnt.

Péter körülnézett. Ott volt az utcán egyedül, szabadon. Ekkor döbbent rá:

– Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből!

Nem álom volt. Valóság. Isten kiszabadította.

Péter elment a házhoz, ahol a gyülekezet imádkozott érte.

Bekopogott. Rodé, a szolgálólány felismerte a hangját. Annyira megörült, hogy elfutott szólni a többieknek. Pétert meg ott hagyta a zárt kapu előtt. De a többiek nem hittek neki.

– Biztos elment az eszed! – mondták.

De Péter tovább kopogott. Végre kinyitották az ajtót. És tényleg ott állt előttük. Mindenki azt hitte, álmodik. Pedig nem álmodott senki. Isten csodája volt ez. Valóságos, kézzelfogható, megdöbbentő csoda. (Az apostolok cselekedetei 12. fejezete alapján.)