A Fazakas Gergely Tamás által összeállított kiadvány tizenkét írását az Emlékezet és kultusz, valamint a Múlt és jelen metszéspontjában című témakörök köré csoportosítva találjuk meg a kötetben. Az előszó szerint az írások a dialógusnak azokat a lehetőségeit vizsgálják, amelyekben – bár érzékelhető a transzcendens távlat – a párbeszéd a humán közegben formálódik meg. Az elemzések nagyobb része a protestáns írott műveltségre összpontosít, egyes tanulmányok azonban katolikus szempontokat és szekuláris példákat is érintenek. Ennek megfelelően olvashatunk a többi között a reformáció kora újkori emlékezetéről, az Izsó–Huszár-féle Petőfi-szoborról, amelyet 1883. október 31-én állítottak fel a Debreceni Református Kollégiumban, a debreceni líceum legendájának forrásairól, a performatív múltfikciók nemzetközi és magyar példáiról, valamint hagyományszakadásokról is. A második tematikai részben találunk írást Debrecen régi cívisházainak fotográfiájáról, a régi protestáns műveltség és a kortárs művészet találkozásáról, a kora újkori református prédikátori fókuszterületek mai tanulságairól és egy amerikai protestáns lelkészcsaládról.

A kötetet összeállító Fazakas Gergely Tamás habilitált egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Magyarirodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatója. Kutatási területe elsősorban a XVII–XVIII. századi önéletírás-, prédikáció- és imádságirodalom, valamint vizsgálja a nemzeti és