A The Gospel Coalition gondozásában megjelent könyv alcíme – A Survival Guide for Humanity, magyarul Túlélési útmutató az emberiségnek – fenyegető jövőt sejtet. Az apokalipszis szó azonban itt eredeti jelentésében, feltárásként is értendő. A mesterséges intelligencia (MI) tükröt tart elénk: megmutatja, mitől érezzük magunkat értékesnek, mire használjuk az időnket, és mit várunk a másik embertől. Teológiai, etikai és technológiai nézőpontok találkoznak benne. Témái között szerepel az identitás, a barátság, a munka, a művészet, valamint az élet és halál határainak kérdése. A szerzők az MI hasznát és veszélyeit egyaránt mérlegelik. Keresztyén kiindulópontjuk szerint az alkotóképesség a teremtettség ajándéka, használatát azonban ugyanúgy áthatja az ember esendősége, mint bármi mást.

Christopher Watkin egyik legerősebb gondolata szerint az MI a már meglévő önazonossági válságunkat teszi láthatóvá. Régóta hajlamosak vagyunk teljesítményben, gyorsaságban és hasznosságban mérni az ember értékét. Most egy gép számos feladatban túlszárnyal bennünket, ezzel bizonytalanná válik a mérce. Ha annyit érek, amennyit előállítok, mi marad belőlem, amikor valami többet és gyorsabban teljesít?

A kérdés jóval régebbi a chatbotoknál. A csecsemő, az elesett idős vagy a súlyos fogyatékossággal élő ember méltóságát soha nem lehetett teljesítménnyel igazolni. Watkin szerint ezért fölösleges keresgélnünk azokat a még megmaradt képességeket, amelyben még biztosan legyőzzük a gépet. Értékünk alapja a Teremtőhöz való viszonyunk. Az életet előbb kapjuk, mint hogy bármit teljesíthetnénk benne. Mindennapi példát hozva: egy hatszor átírt bekezdés közben tisztázódhat, mit akarunk mondani. Egy nehéz beszélgetés türelmet kíván, a nyelvtanulás kitartást. Mindebből láthatjuk, hogy a feladat elvégzése közben bennünk is végbemegy valami. A könnyebbség ára olykor éppen ennek az érlelődésnek az elmaradása. Elismeri a túlterheltség valóságát is: meg kell tanulnunk különbséget tenni a fölösleges vesződség és a fejlődéshez szükséges erőfeszítés között.