Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Amire a manna naponkénti szedése vagy a kenyérért való mindennapi ima tanít bennünket – Isten mindig megújuló gondoskodása –, most súlyos kérdés elé állít: mi történik, ha Isten nem adja? Ilyenkor mutatja Isten, hogy ő nem automata, vagy épp bűneink következményei érnek utol minket...
Nem kívánok aránytévesztő lenni, annál inkább személyes hangvételű, ezért írhatom, az emlékezésben átmelegedett a lelkem. 1976 augusztusában úgy léptem a Ráday falai közé, hogy kétesztendőnyi céltalan járás-kelést, ide-oda próbálkozást tudtam magam mögött, s nem voltam biztos a kimenetelben.
Felemelő látni, ahogy a turisták arca megváltozik, a letisztult falak csendjében a lelkük mélyére tekintenek, mondja Bódor Edit, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Kulturális Szolgálatának szakmai tanácsadója. Nyári programjaik szervezésekor új műfajokkal is kísérleteztek, amelyek informálisabban szólnak, de a templom lelkületéhez is illeszkednek.
Amikor elkezdünk énekelni, lekerül rólunk a fókusz. Onnantól mi csupán a csatornái vagyunk annak, hogy a Szentlélek az összegyűltekre is kiáradjon – mondják az ÉlőCsermely ifjúsági dicsőítőcsoport tagjai.
A Balaton nem tenger, úgy szép, ahogy semmi más (például Egry József képein vagy Udvardi Erzsébet akvarelljein). Bach vagy Pärt zenéjének kristályos szépségét sem érinti, hogy a strandolók el tudják-e viselni azt vagy sem.
Az élelmes derceni presbiterek még idejében megneszelték, hogy be fogják zárni a kajdanói templomot, így megbeszélték az ottani presbiterekkel: elcserélik a megrepedt harangjukat a kis gyülekezet egyik harangjával. Az éj leple alatt, korántsem veszélytelen módon, leemelték és elszállították.
Miért teljesülnek némelyek legnagyobb álmai is, miközben mások úgy érzik, még legalapvetőbb kéréseikkel is zárt ajtókra találnak Istennél? Mi állhat imádságaink meghallgatásának útjában? És hogyan hordozhatjuk ezt a feszültséget anélkül, hogy Istent hibáztatnánk, magunkat pedig nem eléggé hívőnek, netán hitetlennek bélyegeznénk?
Seress Zoltán Jászai Mari-díjas színművész vall lapunknak arról, miként keresztelkedett meg felnőttként a Budapest-Budahegyvidéki Református Egyházközségben, amelynek azóta is tagja, hogyan vezetett idáig az útja a sportpályafutása lezárásától az édesapjával való kapcsolatának megváltozásán és a színészmesterség fordulatain át. Megfogalmazása szerint az istentiszteletekre pedig nem a megszokás, hanem a hazavihető mondatok miatt jár.
Hidán Csaba történész, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója nem csak kutatja a régi mozgásformákat: gyermekkorától sportol, történelmi vívóiskolát alapított, és ma is tanít harcművészetet. Felidézi a református kollégiumok testkultúráját, a testedzés egykori szerepét és a továbbörökíthető hagyományokat.
Ravasz László püspök összekapcsolta a két, az időben egymástól távol eső két médiatörténeti fordulatot: a nyomda és a rádió feltalálását – úgy, hogy az isteni szó mellett kiemelte az Igét közvetítő emberi hangot is.
Az érett, felnőtt személyiség igényli a biztonságot is. Mert sokszor tévedések és bukások közben jön rá: nincs felkészülve arra, hogy mindennel megbirkózzon egymaga. Az a nagykorú, aki tudja, hogy az felelősséggel is jár, nem csak jogokkal, és választania kell, kinek és minek kötelezi el magát, ajándékozza oda a szabadságát.
Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit és fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret, magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.
A boldogság nem vásárolható meg, nem szerezhető meg, nem birtokolható, hiszen a Szentírás a boldogságot Isten lényéhez, az ő közelségéhez, törvényeinek betartásához köti. Ezért írja a zsoltáros heti kiegészítő Igeidézetünkben: „Sóvárog, sőt eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez."
Van kedvenc sportolód? Focista, úszó, teniszező vagy tornász? Valaki, akit csodálsz, akiről képeket gyűjtesz, akinek a mezét vagy pólóját szívesen viselnéd? De ő nem csak nagyon ügyes, hiszen sporthoz is kitartás kell, és az edzések bizony nagyon nehezek. Győzelem, vagy vereség, mindegy, mert másnap elmegy újra az edzésre. Mert nem a sikerért teszi. Hanem mert szereti, amit csinál. És fontos neki.
Filepné Gaál Emma a Tákosi Református Egyházközség főgondnoka. A paticsfalú templomban keresztelték, itt konfirmált, a gyülekezet által fenntartott szociális szolgálat intézményvezetője. Egész élete Tákoshoz kötődik: lételeme a másokról való gondoskodás. Filozófiai, teológiai magasságok helyett az örökös cselekvés, a testi, lelki, szellemi és az anyagi törődés jelenti az Istennel való kapcsolatát.
Hiszem, hogy van ízmemóriánk. Azért nevezzük ezt a receptet városinak, mert mind ettünk már tűzön sült padlizsánt, és a szánkban érezzük a füstös ízét. Nos, a városban ha nem is teljesen úgy, de hasonlóan finoman elkészíthetjük.
Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Gaál Sándor esperes-lelkipásztor osztja meg velünk gondolatait.
Amire a manna naponkénti szedése vagy a kenyérért való mindennapi ima tanít bennünket – Isten mindig megújuló gondoskodása –, most súlyos kérdés elé állít: mi történik, ha Isten nem adja? Ilyenkor mutatja Isten, hogy ő nem automata, vagy épp bűneink következményei érnek utol minket...
Nem kívánok aránytévesztő lenni, annál inkább személyes hangvételű, ezért írhatom, az emlékezésben átmelegedett a lelkem. 1976 augusztusában úgy léptem a Ráday falai közé, hogy kétesztendőnyi céltalan járás-kelést, ide-oda próbálkozást tudtam magam mögött, s nem voltam biztos a kimenetelben.
Felemelő látni, ahogy a turisták arca megváltozik, a letisztult falak csendjében a lelkük mélyére tekintenek, mondja Bódor Edit, a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség Kulturális Szolgálatának szakmai tanácsadója. Nyári programjaik szervezésekor új műfajokkal is kísérleteztek, amelyek informálisabban szólnak, de a templom lelkületéhez is illeszkednek.
