A templom mellett nőtt fel. Emlékszik, mikor vált személyessé a kapcsolata Krisztussal?

Vannak, akik egy bizonyos eseményhez vagy időponthoz tudják kötni a Krisztus- követésük kezdetét, én nem tudok ilyet megjelölni. A hitem gyarapodó kibontakozás eredménye volt, mindmáig az. Folyamatosan fedezek fel magamban olyan új érzéseket, gondolatokat, amelyek a hitem gazdagodását jelzik. Különösen igaz ez azokban a helyzetekben, amikor az isteni kijelentés nagy igazságait a teljes Szentírás összefüggésében vizsgálom, és tudományosan próbálom megragadni a Krisztus-esemény titkát. A teremtett értelmem ilyenkor azt láttatja be velem, hogy a mindenség sorsát Isten Jézus Krisztusban rendezte el.

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának elvégzése után először matematika– fizika szakos tanár lett, majd a tanítással párhuzamosan végezte el a teológiát. Hogyan választotta ezeket az iskolákat?

Gyermekkoromtól foglalkoztatott a teremtés kérdése és az, miért működik a világ egy bizonyos rend szerint. Ennek a szabályait az emberi elme igyekszik megragadni, megismerni, méghozzá sok sikerrel.

Felmértem, hogy ha ezzel szeretnék foglalkozni én is, először természettudományokat kell tanulnom, és csak azután szabad hitbéli kérdéseket fölvetnem a teremtett renddel kapcsolatban. A matematika–fizika szak nagy lendületet adott, különösen is az elméleti fizika, majd ezen ismeretek birtokában kezdtem keresztyén hittudományt tanulni és lettem felszentelt református lelkész.

Miért gondolta úgy, hogy csak a természettudományok megismerése után érdemes a hittudományokban elmélyednie?

Nem gondolom, hogy mindenképpen a természettudományok segítségével kell a keresztyén hittudományt művelni, mert épp úgy lehet vizsgálni a történelemtudomány, a művészetek, a jogtudomány, társadalomtudomány és a többi diszciplína felől, de nekem ehhez volt tehetségem. Ráadásul fiatal koromban ez az interdiszciplinaritás izgalmas kérdés volt a világ tudományos életében.

Végzettségei megszerzése után egész pályája során a keresztyén gondolkodás és a kortárs természettudományok kapcsolatát vizsgálta. Mivel kezdte a kutatást? Miben talált először közös pontot?

Doktori disszertációmban a térszemlélet és az időszemlélet úrvacsorával való kapcsolatát vizsgáltam, ezt követően tértem rá a reformátori teológia további kutatására. Bár ennek a hatalmas területnek elsősorban a megigazulástan képezi a velejét, a protestantizmus történetében éppen a sákramentumok értelmezése kapcsán támadtak éles nézeteltérések a római teológusokkal, majd meghatározó viták és elkülönülések keletkeztek a kezdetben egységesnek látszó protestáns teológiában is. Ebből viszont az következett, hogy mind a római, mind a protestáns egyházak úrvacsoratanát szükséges volt új szempontok alapján tudományos vizsgálat tárgyává tennem. Amikor az egzakt tudományok elméleti alapvetését érvényesítettem a különböző felekezetek tanításának vizsgálatakor, a leglényegesebb különbséget mindig az úrvacsoraértelmezésben találtam. Ez húzódik meg minden egyéb elkülönülés vagy tanbéli eltérés mélyén.

Megítélése szerint, mit adott a keresztyénség a tudományos világnak?

Az ókori görög filozófiát vizsgálva azt látjuk, hogy az akkori bölcsek számára az volt az elsődleges valóság, amit az ész megalkotott. A környező természeti világot méltatlannak tartották arra, hogy az értelmükkel vizsgálják. Viszont a keresztyén felfogás szerint az értelem nem arra való, hogy állandóan istenségeket hozzunk létre – miként a görögök is tették –, hanem teremtett voltánál fogva annak segítségével tárhatjuk föl a természet törvényeit, a rend mibenlétét. E szemlélet zökkentette vissza a helyes kerékvágásba a görög tudományt, és ennek az lett a következménye, hogy a keresztyénség és a természettudományok hosszú ideig együtt fejlődtek. Sok-sok, egymásnak ellenszegülő vitával, de gyakori egyetértéssel zajlott e folyamat bő másfél ezer éven át. A franciák révén azonban nagy szakadás következett be, és a XIX. század elején úgy tűnt, hogy a természettudományok és a keresztyén teológia élesen különválik egymástól. Ugyanennek a századnak a második felében viszont olyasmik estek meg, amikre sokáig nem tudott választ kapni sem a tudomány, sem a keresztyénség: történt ugyanis, hogy az elektromágneses erőtér magyarázatát egy mélyen keresztyén gondolkodású természettudós adta meg. Maxwellről van szó, a bibliás skót reformátusról, aki olyan felfedezéseket tett, amelyek átírták az addig elfogadott tudományos nézeteket – és senki sem tudta, milyen gondolatokat követve juthatott ezekhez a felfedezésekhez.

A Princeton Egyetemen kapott lehetőséget, hogy erre a kérdésre választ keressen. Milyen út vezetett e régi, rangos intézménybe?

Princetonban a Center of Theological Inquiry (CTI) kutatóintézetet a keresztyén gondolkodás és a természettudományok kapcsolatának vizsgálatára hozták létre. Olyan tudóst kerestek, aki együtt tudná „olvasni” a matematikát, a fizikát, a filozófiát és a teológiát annak érdekében, hogy a Maxwell-probléma megoldódjon.