Tavaly Fodó Sándor-díjat kapott, idén Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjjal ismerték el a munkáját. Mit jelent önnek ez az elismerés?

Ezek a díjak legtöbbször egy egész közösségről szólnak. Ahhoz, hogy bármit meg tudjunk tenni azokért a magyarokért, akik Kárpátalján élnek, szükség van olyan emberekre, akik a munkájuk, a családjuk és a mostani nehézségek mellett is készek a közösségért tenni. Korábban talán szabadabb volt a mozgásterünk, több mindenre volt lehetőségünk, de most sem panaszkodhatunk: ha a közösségeinkben itt, Kárpátalján szeretnénk valamilyen programot szervezni, nem ütközünk akadályokba. Amikor valakit ebből a közösségből kitüntetnek, az láthatóvá teszi ezt a közös munkát. Ezért ezt az egész közösség elismerésének tartom, köszönetnek mindazok felé, akik hajlandók tenni érte.

Lelkipásztor, esperes és a Nagyberegi Református Líceum igazgatója. El lehet választani egymástól ezt a három szolgálatot, amikor a kárpátaljai magyarság megmaradásáról beszélünk?

Mindegyik a Kárpátaljai Református Egyház közösségének egy-egy szelete. Nagyberegen az egyházi oktatás mindig jelen volt, amikor erre lehetőség nyílt. A ma is működő líceum épületét annak idején együtt építette fel a falu és az egyházközség.

Ez is azt mutatja, hogy az oktatás az egyház fontos küldetése. Az itt élő családok részéről is megvan az igény arra, hogy gyermekeik olyan helyen tanuljanak, ahol ugyanúgy találkozhatnak Istennel, mint a családban vagy a gyülekezetben. A nagyberegi eklézsia és a líceum szorosan összekapcsolódik.